Proveniencia:
1927-ben Rózsaffy a Réalier-Dumas gyűjteményt jelöli a kép lelőhelyeként. Madame Réalier a Munkácsy-család közeli barátnője volt, Munkácsy róla mintázta a Milton egyik nőalakját (lásd:Munkácsy Mihály válogatott levelei, Budapest 1952. 93. 94.95.) 1934-től magyarországi magántulajdonban.
Munkácsy Mihályt több mint másfél évtizedig foglalkoztatta a Krisztus-téma. A korábban realista művészként ismert festőnek műkereskedője, Hans Sedelmayer javasolta, hogy "válassza rögtön minden idők legnagyobb vértanúját, Krisztust, az Istenembert, aki az egész emberiségért halt meg. Egy jelenetet szenvedésének történetéből!" Munkácsy előbb elvetette a gondolatot, mert úgy vélte, hogy e témában nem lehet újat mondani a 19. század végén, majd töprengeni kezdett rajta, különböző képideákat vázolt fel, és alig egy évvel az ötlet felmerülése után, 1881 májusában kiállította életműve egyik legigényesebb kompozícióját, a Krisztus Pilátus előtt című monumentális vásznat. A képhez hetekig zarándokoltak a Faubourg St.Germain műértő vagy sznob arisztokratái. De a legnagyobb elismerés hangján írtak róla Párizs vezető műkritikusai is. Mai megítélésünk szerint a Krisztus Pilátus előtt - akárcsak a két évvel utóbb festett Golgota - a tizenkilencedik századi historizmus egyik remekműve, és méltán foglalhat helyet a francia Paul Delaroche vagy a német Anselm Feuerbach hasonló stílusú kompoziciói mellett.
Munkácsyról sokáig a világ fővárosát meghódító, tehetséges de műveletlen asztalosinas romantikus képe élt a köztudatban. És nem csupán a giccses életrajzi regények lapjain, hanem - mutatis mutandis - abban a szakirodalomban is, amelyik egy realista alkotó esetében eleve szükségtelennek tartotta a szélesebb általános és vizuális műveltséget, azt a téveszmét erősítve, hogy a festők vagy egy az egyben másolják a szemük elé táruló látványt, vagy mindent maguk találnának ki. Pedig az igazán nagyok, még a modern festői látásmódot meghatározó Manet, Cézanne, Van Gogh is rendszeresen tanulmányozták elődeik munkáit, átvették kompoziciós megoldásaikat, vagy éppen újrafestették képeiket. Theodor Reff mutatta ki milyen jelentős szerepet játszott Manet kompozicióinak alakításában Charles Blanc: Histoire des peintres de toutes les écoles című, 1861 és 1876 között Párizsban kiadott 14 kötetes munkája, azzal, hogy metszet formában elérhetővé tette a kor festői számára az utolsó négyszáz év legfontosabb alkotásait. (Reff: Manet and Blanc's "Histoire des peintres" in: Burlington Magazine, 1970. 456-458.) A Krisztus-témánál maradva utalhatunk Manet A halott Krisztus és az angyalok, vagy a Krisztus kigúnyolása című 1864-ben, illetve 1865-ben festett interpretációira.
Munkácsy oeuvrejében egyetlen ilyen konkrét újrafestést ismerünk, a Halott Krisztust, amelyik, Végvári szerint "Holbein Halott Krisztusának kétségtelen impulzusára vezethető vissza"."Természetesen csak inspirációról lehet szó - folytatja Végvári - amelyet Munkácsy 1874-ben svájci utazása alkalmával, Baselben Holbein művei előtt nyert." Vagyis menteni igyekszik a festőt az előképhasználat gyanúja alól. Ezzel szemben, összevetve a két képet, jól látható, hogy Munkácsy szándékosan és pontosan követte Holbeint a halott Krisztus képi megidézésekor. Erre vall, hogy Sedelmeyer elszámolási könyvében is 1 tableau Holbein megjelöléssel szerepel a kép. Annál meglepőbb, hogy éppen ezzel az interpretációval vált Munkácsy személyes élményévé a Krisztus-téma, kendőzetlenül mutatva fel az áldozatot vállaló ember (művész) végletes magárahagyatottságát. Munkácsy Krisztusa leginkább esendő, nem védik egy megállapodott stílus konvenciói. Holbein képi rendjének sziklaszilárd bizonyossága helyett itt csak néhány remegő színfolt és vonal expresszív ereje sugallja a mű súlyos mondanivalóját. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Halott Krisztus Munkácsy legmodernebb alkotása.
A kép egyetlen nap alatt, 1881 június 7-én készült. Végvári tévesen olvasta juliusnak a jobb alsó sarokban látható dátumot. Azon év tavasza, a kiemelkedő siker mellett sok szomoruságot is hozott Munkácsy életében: pár órával világra jötte után meghalt várva-várt gyermeke, Avenue de Villiers-i palotájában tűz ütött ki, egészségi állapota pedig rohamosan hanyatlott. És nyomasztotta a Krisztus-sorozat folytatásának kötelezettsége is. Elképzelhető, hogy a Halott Krisztus egy tervezett Pieta-kompozició előképe. Sajnos, a festő 1881-es leveleiben nem található utalás a képre, így e tekintetben csak találgathatunk. De aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy mindez hozzájárult e szokatlanul őszinte kép megszületéséhez.
Boros Judit
(átvéve a The Bank of Arts című Internetes folyóiratból)