Irodalom
- Bajkay Éva: Uitz Béla. Corvina, Budapest, 1977.
Bajkay Éva: Uitz Béla. Képzőművészeti, Budapest, 1987.
Barki Gergely: Wanted / Los & Found. À la recherche du cubisme hongrois perdu. Párizsi Magyar Intézet, Párizs, 2021.
Lila drapéria előtt fekszik a kékekkel és zöldekkel modellált rózsaszínű modern női akt. A test szándékosan torzított idomait és a vánkos puha formáit vadul sraffozott, energikus ecsetvonások tapogatják körül. Nincsenek éles körvonalak, a tusrajzok izgatott, dőlő rovátkáihoz hasonló rövid vonások építik fel a plasztikus elemeket. A legfrissebb, legnyersebb avantgárd hangon megszólaló kompozíció a magyar expresszionizmus egyik legmarkánsabb egyénisége, Uitz Béla életművébe illeszthető be. Ő kódolt ilyen fauve-os energiákat klasszikusan formált korai műveibe. Uitz pályája kalandosan indult: 1908-ban vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, de az igazi iskolát végül az Epreskertben találta meg a fiatal Kmetty és Nemes Lampérth társaságában, akik renitens „modernistaként” ott studíroztak esténként. Az avantgárdizmus mellett Nemes Lampérthék figyelmet fordítottak a klasszikusokra is: főként a Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteményét tanulmányozták nagy szeretettel. A klasszika iránt egyre fogékonyabbá váló Uitz végül Olgyai Viktornál, a grafika tanszakon fejezte be tanulmányait. A kalandos indulást aztán rövidesen viharos sikerek követték: Uitz először 1914-ben állított ki az Ifjú Művészek Egyesületének harmadik kiállításán a Nemzeti Szalonban, ahol a megnyitón – a szintén kígyózó figuráiról ismert El Grecót is gyűjtő – Nemes Marcell megvásárolta Uitz teljes kollekcióját, s egy csapásra befutott művésszé avatta a fiatal grafikust. Életműve rendhagyó pályafutása miatt csak részleteiben ismert. A Kassák-féle avantgárd környezetből elindulva végül fél évszázadot töltött a szovjet-orosz művészeti világ „ölelésében”. Csak élete végén, 1970-ben tért haza Magyarországra. Korai korszakából – amikor ritka erővel párosította egymással a klasszikus festői tehetséget és az avantgárd szellemiséget – sok minden elveszett, sok a fehér folt. A közelmúltban is bukkannak fel váratlan gyöngyszemek, amelyeket a monográfiákból nem ismerünk, például két 1921–22-es kubisztikus, nagy méretű kompozíció, melyeknek Barki Gergely bukkant a nyomára pár évvel ezelőtt. Uitz feldolgozásra és újraértékelésre váró avantgárd munkássága a most felfedezett, expresszív erejű aktképpel is tovább gazdagodott.