Eladó Uitz Béla - Expresszív táj, 1920 festménye

Címlap
>>
Uitz Béla
>>
Expresszív táj, 1920

Uitz Béla (1887 - 1972)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Uitz Béla képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

47,5x66 cm
Olaj, karton
Jelzés nélkül

22 140 000 Ft
53 392 EUR / 55 571 USD / 49 764 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: expresszionizmus érzelem Tájkép Természet dombok

Kategória: Tájkép

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom: Bajkay Éva: Uitz Béla. Corvina, 1977, Bajkay Éva: Uitz Béla. Képzőművészeti Kiadó, 1987

Vegytiszta expresszionizmus: az érzelmi viharok átírása a természeti táj formáira. Viharos hullámokként halmozódnak egymása a dombok és völgyek, a hegyek és fellegek. Uitz Béla vastag ecsettel dolgozott a felületen, gyors mozdulataitól már-már absztrakt formákká oldódott a hegység széles panorámája. A nyers energiáktól duzzadó képfelületet a MA körének visszafogott skálájú koloritja határozza meg. Uitzot az 1910-es évek második felében élénken foglalkoztatta a lángoló okkeres narancsok és a hűvös indigókékek párosítása, amit a MA harmadik kiállításának katalógusában, 1918-ban hideg-meleg (szín)problémaként jelzett. Ennek az esztétikai kérdésfeltevésnek olajfestékkel kibontott megvalósulását látjuk a most vizsgált expresszionista tájképen: feketéllő indigókékek, királykékek, okkeres narancsok és pirosak. Molnos Péter írta a festményről szóló tanulmányában: „A redukált kolorit, a jellegzetesen megtörő vonalrendszer, a visszahurkolt sávok, a végletekig fokozott clair-obscur és a cézanne-i tektonika tanulságait felhasználó szerkezetes kompozíció a festményt a magyar expresszív naturalizmus egyik kiemelkedő művévé, a hazai avantgárd ritka emlékévé avatja.”

A hazai avantgárd legértékesebb periódusának, a magyar aktivizmusnak a termése sajnálatos módon szinte teljesen hiányzik a műkereskedelemből. A Tanácsköztársaság idején született alkotások fő eszköze a sokszorosított plakát és a monumentális városi dekorációk voltak. Így az aktivista műtárgyegyüttes mezőnyét – értelemszerűen – a sokszorosított és egyedi grafikák uralják, például Pór Bertalan vagy Berény Róbert ikonikus poszterei. Még nehezebben elérhető az aktivizmusba beletorkolló magyar expresszionizmus – művészettörténetileg kevéssé feldolgozott – festészete. A stíluskört legtisztább formájában Mattis Teutsch János korai tájvízió, Nemes-Lampérth monumentális tusrajzai, illetve épp Uitz Béla grafikái képviselik. (Bizonyos értelemben ide sorolhatók Scheiber Hugó legjobb művei is, illetve Egry József korai alkotásai.) A belső érzelmi energiákat megmozgató expresszionizmus egyik legtisztább olajváltozata a most vizsgált kép. Hasonlóan rendeződő dombhátakat Uitz 1919–1920-ban, készített, Magyar Nemzeti Galériában őrzött metszeteiről ismerünk.

A művész pályája kalandosan indult: 1908-ban vették fel a Főiskolára, de az igazi iskolát végül az Epreskertben találta meg a fiatal Kmetty és Nemes Lampérth társaságában, akik renitens „modernistaként” ott studíroztak esténként. Az avantgárdizmus mellett Nemes Lampérthék figyelmet fordítottak a klasszikusokra is: főként a Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteményét tanulmányozták nagy szeretettel. A klasszika iránt egyre fogékonyabbá váló Uitz végül Olgyai Viktornál, a grafika tanszakon fejezte be tanulmányait, s az ott tanultak szellemében alkotta meg első jelentős szénrajzait. A kalandos indulást aztán rövidesen viharos sikerek követték: Uitz először 1914-ben állított ki az Ifjú Művészek Egyesületének harmadik kiállításán a Nemzeti Szalonban, ahol a megnyitón a legendás műgyűjtő, Nemes Marcell megvásárolta Uitz teljes kollekcióját, s egy csapásra befutott művésszé avatta a fiatal alkotót.

Uitz életműve – különleges pályafutása miatt – csak részleteiben ismert. A Kassák-féle avantgárd környezetből elindulva végül fél évszázadot töltött a szovjet-orosz művészeti világ „ölelésében”. Csak élete végén, 1970-ben tért haza Magyarországra. Korai korszakából – amikor ritka erővel párosította egymással a klasszikus festői tehetséget és az avantgárd szellemiséget – sok minden elveszett, sok a fehér folt. Réz- és cinkkarcok, illetve tusrajzok bukkannak fel ritkán belőle a műtárgypiacon. Olajképek közül ebből a periódusból csak egy-két festmény ismert, például a közelmúltban felbukkant, klasszicizáló Olvasó nő (1918). A most vizsgált alkotás nem a régi mesterek és az avantgárd szellem párosításából született, hanem a vegytiszta expresszionizmus szellemiségében. Ez az a különleges modern kvalitás, ami miatt az Uitz-képek a világ múzeumainak féltve őrzött kincsei, a glasgow-i National Galleries of Scotlandtól kezdve, az oroszországi intézményeken (Puskin Múzeum, Ermitázs, Tretyakov Képtár stb.) át, a bécsi Albertináig.