Irodalom
Anton Jaszusch (1882–1965). Szerk.: Helena Nemcova, Galéria Júliusa Jakobyho Košiće, Kassa, 1995.
Zsófia Kiss-Szemán: Anton Janusch. Pútnici nebies. Galéria mesta Bratislavy, Pozsony, 2017.
Kosice modernism. Kosice Art in the Nineteen-Twenties. Szerk.: Lena Leskova, Vychodoslovenska Galeria, Kassa, 2013.
Years of disarray 1908–1928. Avant-gardes in Central Europe. Szerk.: Karel Srp, Muzeum umeni Olomouc, Olmütz, 2018.
Jaszusch Antal jellegzetes, plasztikus ecsetkezelése egy éjszakai modern nagyvárost kelt életre. A metropolisz lüktető vízióját egy sugárút szervezi komplex egységgé. A szimmetrikus középtengelyt kihangsúlyozzák a házak közötti villanyvezetékekre függesztett lámpák derengő búrái. Körben bérházak, kirakatokkal, reklámfeliratokkal és meleg fényben fürdő ablakokkal. Az eső áztatta kövezeten tükröződnek a város fényei, a nézővel szemben az automobilok serege várja, hogy az elmosódó négyzetekkel jelzett imbolygó figurák átszaladjanak a kereszteződésen.
Az éjszakai nagyvárosi látomást a dekoratív, absztraktba hajló modern kompozícióiról ismert kassai festő, Jaszusch Antal készítette. Az elmúlt két évtizedben a kassai művészettörténet-írás feldolgozta saját avantgárd múltját. A hosszas kutatómunka eredményeképpen kikristályosodott a két világháború közötti műtárgyakat leíró új fogalom, a „kassai modernizmus”.
A Nyugat nagy műkritikusa, Ignotus írta a Kassai Naplóba Jaszusch 1924-es kiállításáról: „Él és dolgozik itt Kassán egy festőember, ki nem sokáig fog csakis Kassának dolgozni. […] Mert ha valahogy ki tudja innen juttatni Jaszusch a képeit: lehetetlen, hogy Bécsben, Berlinben, de még Párisban is meg ne hökkenjenek, egy kicsit vele ne részegedjenek az emberek annyi részeg erő, patakzás és kicsordulás láttára, mint ennek a roppant gazdag szláv embernek a képei. […] Mint a megőrült gobelinek, amiknek őrületében azonban van rendszer, mert van kemény kompozíció: úgy kavarognak a néző felé ezek a szín- és lendület-orgiák, mikben a sötét kigyulasztja a világosat, a szikrázás s a remegés kitör tűzvésszé, s az ívezetes vonalak olyan mozgást, lüktetést, sőt rotációt indítanak meg a képein, mit a szem valósággal ilyen mozgásnak lát és tapasztal, s nem tudja elhinni, hogy valójában mozdulatlan színfoltok előtt áll.” Hiába remélte Ignotus, Jaszuschnak nem volt esélye egyéni avantgárd művészetével kijutni a nemzetközi vizekre. Ez csak a közelmúltban történt meg, amikor a kassai modernizmus képviselőjeként tett szert hírnévre. A nemzetközi kutatás már felfigyelt jelentőségére, nem véletlenül szerepeltek dinamikus festményei a közép-európai klasszikus avantgárd hatásait feltérképező nagy kiállításon az elmúlt években.
Az egymást követő európai irányzatok, a szimbolizmus, expresszionizmus, kubizmus, konstruktivizmus, valamint az új tárgyilagosság és a neoklasszicizmus mind megtalálta a maga kifejeződését a nagy múltú felvidéki város művészeti életében. Az „átutazók” – például a cseh František Foltýn vagy a magyar Bortnyik Sándor – mellett idetartoznak Kassán élő olyan modern művészek is Jaszusch Antalon (Anton Jasusch) kívül, mint Bauer Szilárd (Konštantín Bauer) vagy Jakoby Gyula (Július Jakoby), akik művészetével már a magyar műértő közönség is megismerkedett. A kassai születésű Jaszusch a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede tanítványa volt 1904–1906 között, majd tanult a müncheni akadémián és a párizsi Julian Akadémián, de megfordult Nagybányán is. Korai stílusvilágára Rippl-Rónai kukoricás képépítése és Ferenczy Károly posztimpresszionista foltköltészete gyakorolta a legnagyobb hatást. De Jaszusch négyzetes ecsetvonásai teljesen egyéni expresszionista tájfelfogáshoz vezettek el a Tátra magas bércei között. Az első világháborús orosz és japán fogság után bezárkózott műtermébe, és az orfikus kubizmussal rokonítható, spiritualizmussal teli absztraháló nyelvezetet alakított ki.