Az Esti fények a Duna-parton a legszebb Egry-pasztellek közé tartozik, mégsem tipikus Egry-mű, a képet ugyanis nem a Balaton, nem a festő világának központi motívuma ihlette. Ennek ellenére stilárisan és formailag szervesen illeszkedik Egry életművének fő sodrához. Az atipikus téma kapcsán érdemes áttekintenünk az oeuvre-t abból a szempontból, hogy milyen helyek és milyen témák ragadták meg a festő fantáziáját, akkor amikor nem a Balaton partján töltötte idejét. Egry állítólag akkor is a Balatont festette, amikor nem ott volt. Az Esti fények talán a ritka kivételek közé tartozik? Lássuk valóban így van-e?
Az Első világháború előtti időkkel nem fogunk alaposabban foglalkozni, mivel Egry csak a háború után szeretett bele a Balatonban. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy az 1910-es évek elején Egry a szociális tematikához és a szimbolista látásmódhoz vonzódott a leginkább. Pesti tartózkodása idején előszeretettel ábrázolta képein a kikötői rakodómunkásokat. A Duna-parton dolgozó heroikus alakokat azonban óriási távolság választja el az esti korzó andalító fényeitől. Egry szimbolikus érvénnyel megragadott munkásaihoz viszonylag könnyű analógiákat találni a Nyolcak vagy még korábbról Millet, illetve Meunier festészetéből, az Esti fényekhez hasonló alkotásokkal viszont már csak Egry életművén belül találkozhatunk. A technikai-stiláris kiforrottság és a kompozíció harmonikus derűje arra utal, hogy a pasztell a harmincas években keletkezett, bár ez akár kétségbe is vonható az életmű monolit egységére hivatkozva. További segítséggel esetleg az Egry-életrajz vázlatos ismertetése szolgálhat, különös tekintettel utazásainak, pesti tartózkodásainak krónikájára.
Egry a háború után főleg akkor hagyta el a Balatont, amikor muszáj volt, s ez a szükség leginkább a betegségével függött össze. Egryt 1915-ben sorozták be katonai segédszolgálatra Nagykanizsára, ami azt jelzi, hogy egészsége már ekkoriban sem volt valami fényes. Mindig is problémái voltak a tüdejével, de 1915 telén egy szerencsétlen baleset tovább súlyosbította állapotát: beszakadt alatta a jég és súlyos tüdőgyulladással hónapokig korházban feküdt. 1916-ban Badacsonyba küldték lábadozni és itt ismerkedett meg későbbi feleségével Pauler Júliával is, aki élete végéig szerető társa maradt. A háború után Egryék a keszthelyi Pauler-villában és a Badacsonyi vincellérházban éltek, csak a teleket töltötték Pesten. Egrynek a huszas években Berlinben, Drezdában, Londonban és Brüsszelben is voltak kiállításai, de a mester nem érezte szükségét annak, hogy a külhoni metropoliszokba kísérje műveit. 1927-ban a keszthelyi házat is feladták, s kiköltöztek Badacsonyba. Egryt csupán tüdőbetegségének súlyosbodása kényszeríthette arra, hogy elhagyja a badacsonyi szőlőhegyet. 1929-ben Újtátrafüreden, majd Szicíliában töltött egy fél évet. Taorminai képei azonban valóban olyanok, mintha a Balatoni Felvidéken készültek volna. Egy másik művén a Vezúv hatalmas kúpja is mintha a Csobánc, vagy a Gulács jól ismert sziluettjét idézné. Az Isola Bella tengerpartja meg egészen olyan, mintha egy Balaton-parti sétányt ábrázolna.
Úgy tűnik Egry a teleket rendszeresen Budapesten töltötte, mégis igen kevés nagyvárosi témájú képét ismerjük. Könnyen lehet, hogy Egry, ha telente egyáltalán festett, akkor nyári fény-élményeit álmodta pasztellbe, hiszen lelki szemei előtt bizonyára mindig ott lebegett a Balaton. Az Esti fények azonban nem úgy "balatoni kép", ahogy a Taormina, vagy a Vezúv. A kékes-zöldes, párás, ködös, tónusok, a gömbölyded fák és a szimbolikus alakok természetesen a mester balatoni vízióit idézik. A Gellérthegy monumentális tömbje és az Erzsébet-híd kecses sziluettje azonban hamisítatlan pesti panorámává avatja a képet. Még a pasztell hangulata is egy kicsit más, mint a balatoniaké: a későalkonyi fények andalító homályba burkolják a motívumokat. A sejtelmes Esti fények láttán csak sajnálhatjuk, hogy Egry nem próbálkozott meg gyakrabban a Duna-parti korzó festői reprezentációjával.
Hornyik Sándor