Eladó Pór Bertalan - Erdei tisztás, 1910 festménye

Címlap
>>
Pór Bertalan
>>
Erdei tisztás, 1910

Pór Bertalan (1880 - 1964)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Pór Bertalan képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

98,5 × 77 cm
Olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Pór 1910

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Oelmacher Anna: Pór Bertalan. Corvina, Budapest, 1980.

Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. Szerk.: Passuth Krisztina – Szücs György, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006.

Tokai Gábor: Pór Bertalan. a Nyolcak és a monumentális festészet. Enigma, 2011 (69), 94–107.

Mintha Cézanne egyik erdejében járnánk: a vékony törzsű magas szálfák két irányba fésülve sorakoznak. Gyors, izgatott, széles ecsetvonásokkal felvitt lombozatuk és a kivillanó világoskék égbolt mind az aix-i mester áttetsző, tónusos foltokból felépített táji háttereit idézi. Az előtérben viszont – az irtás szélén – szinte önálló lényként jelenik meg a plasztikusan formált, kivágott fa mohos tönkje. Vastag gyökérzete izmos karokkal kapaszkodik a földbe, szinte kiállva a földút melletti kiszögellés csúcsára. Az alkotó, Pór Bertalan a 20. század első évtizedében a legmodernebb művészeti forrásokból táplálkozott. Tanult a neves párizsi Julian Akadémián, majd együtt dolgozott a „legvadabb” magyarokkal, Czóbellel és Berénnyel, megismerkedett Matisse-szal és megfordult a híres Stein-szalonban a Rue de Fleurus-ben is. Nemcsak látta a fauve-okat a párizsi Salon des Indépendants-on, de ott függött közöttük arcképe, amelyet barátja, Berény róla festett 1907-ben. Ahogy Passuth Krisztina írta a Magyar Vadak kiállítás katalógusában: „Pór Bertalan életében szerencsés változást jelentett, hogy fiatal festőbarátjával, Berény Róberttel együtt 1907-ben Olaszországba utazott. […] A hosszú kirándulás, a közös együttlét feltehetően felszabadítóan hatott Pór Bertalanra, legalábbis erről tanúskodik a Kőhíd mellett (Erdőszéle) című 1908-as festménye. A mű szerkezeti felépítése, a tájrészlet kivágata, de főként a kék-zöld foltok oldott festőisége Cézanne tájkompozícióira és a fauve mesterek ecsetkezelésére egyaránt utal.” Hasonló inspirációs források tapinthatók ki a most vizsgált, a Nyolcak főművei közé tartozó kompozíció esetében is.

Pór nem egyszerűen a kivágott fatörzs cézanne-os, modern „arcmását” festette meg. A modernizmus magyar élcsapata, a Nyolcak tömör mottója is mást sugallt: „A természet hívői vagyunk. Nem az iskolák látásával másoljuk. Értelemmel merítünk belőle.” Pór nem a 19. századi barbizoni festők vagy az impresszionisták realisztikus érzékenységével közelített a tárgyához. Érdemes ehhez tüzetesen megvizsgálni a Nyolcak nagy kiállításai idején festett híres kompozícióját, a Hegyi beszéd formai-tartalmi párdarabját, a költői című Vágyódás tiszta szerelemre című monumentális munkáját (1911, Janus Pannonius Múzeum, Pécs). A terrakotta színű meztelen aktok között mint antik oszloptöredék magasodik egy szürke fatönk. Erősen átírva és stilizálva, de a most vizsgált képen szereplő táj jelenti az allegorikus kompozíció színterét is. Még egyértelműbben kiderül ez, ha a Vágyódás tiszta szerelemre ismert vázlataival vetjük össze. A korábbi variánsokon még nem az izomtónusok anatómiai részletezésére esett a fő hangsúly, az expresszív táji háttér és a figurák összekapcsolása szervesebb, jobban hasonlít a cézanne-i mintaképekre. Ahogy Tókai Gábor írta tanulmányában: „A Vágyódás a tiszta szerelemre című kompozícióhoz készített vázlatok közt találunk olyanokat is, amelyeken a figurák még nem mutatják azt a túlrészletezett izomzatot, ami miatt annyira szokatlan a kész kép összhatása. A kezdeti vázlatok alapján úgy tűnik, hogy hasonlóan a Cézanne nyomán a tér és a tömeg problémájával foglalkozó festőkhöz – így többek közt csoportbéli társaihoz is –, Pór egyszerre kezdte el a környezet és az emberi testek egyszerűbb formákra redukálását.” A kép különböző variációin a nőalak mögött mindig ott látható a kivágott fatönk. Ez a csonka fatörzs nem egyszerű természeti tanulmány – amelynek motívumát az 1906–1910 közötti felvidéki utazásokon gyűjtötte Pór –, hanem egy művészi origó, egy átszellemített festői főmotívum. Egyszerre idézi meg az Ószövetséget (az Édenkert fáját Éva mögött) és az Újszövetséget („A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek” – tanította Keresztelő Szent János), valamint a modernizmus által teremtett új, tiszta lapot, a Nyolcak tabula rasáját.