Eladó Bornemisza Géza - Enteriőr gyümölcscsendélettel és madárkalitkával, 1919 festménye

Címlap
>>
Bornemisza Géza
>>
Enteriőr gyümölcscsendélettel és madárkalitkával, 1919

Bornemisza Géza (1884 - 1966)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Bornemisza Géza képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

102x120 cm
olaj, vászon
jelezve jobbra lent: Bornemisza Géza 1919

14 400 000 Ft
34 784 EUR / 36 116 USD / 32 338 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: pihenés Csendélet Enteriőr harmónia asztali csendélet kalitka hölgy

Kategória: Emberábrázolás

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Matisse hivatalos tanítványa

A Magyar vadak című Nemzeti Galériában megrendezett kiállítás tisztázta, hogy Matisse szűkebb tanítványi köréhez két magyar festő tartozott: Bornemisza Géza és Perlrott Csaba Vilmos. Sokan kerültek kapcsolatba a legnagyobb hatású fauve mesterrel, de az 1908-ban alapított iskoláját csak ők ketten látogatták. A posztimpresszionista alapokra itt rakódott rá a modern párizsi látásmód: a vad színkontrasztok és a festői formatorzítások. Bornemisza a 20. század első éveiben Nagybányán képezte magát, majd a híres párizsi magániskolában, a Julian Akadémián. A modern szellemiségre érzékeny külföldi piktorént rendszeresen megfordult az avantgárd legfontosabb mecénásának, Gertrude Steinnek a híres szalonjában a rue de Fleurus-ben. Matisse-szal akár itt is találkozott, azt viszont a mester saját kezű igazolásából tudjuk, hogy tanítványa volt: „Én, alulírott, bizonyítom, hogy Bornemisza Géza úr – aki mint tanítványom dolgozott műtermemben a múlt évben és az idén – kitűnt munkájának komolyságával és művészi tehetségével. Ennek igazolásául adom ezt a bizonyítványt. Henri Matisse, Paris, 1909. április 20.” Nemcsak ez a ritka dokumentum, hanem a hamarosan Budapestre települő művész csendéletei (pl. Csendélet izomemberrel, 1910 körül; Piros csészés csendélet, 1919) is egyértelműen tanúskodnak Matisse közelségéről: éles, mégis dallamos színkontrasztok, vöröshöz társított zöldek, megbillentett asztalsíkok és tömegként felfogott terítők. Hasonló jegyek térnek vissza a most vizsgált, még szintén a korai időszakában készített, 1919-es festményén, amelyen Bornemisza kinyitja az enteriőr terét az asztali csendélet körül, hagyva, hogy a franciás észjárás szerint szervezett erővonalak komplett egységgé szervezzék a képteret a limonádés kancsótól a zöld madárkalitkáig, a kárpitozott karosszék íveitől a pirosló almákig. A festmény az életmű – műkereskedelemben felbukkant – legnagyobb képe.

1919

1919-ben, a első világháborúból visszatérő Bornemisza Gézát – feltehetően a Matisse-akadémián szerzett tapasztalataiban bízva – a Tanácsköztársaság vezetői egy művészeti szabadiskola festészeti osztályának irányításával bízták meg. Az iskola egyik csoportja a nyár folyamán Kaposvárra költözött, ahol a fiatal tanulókat Bornemisza mellett Rippl-Rónai József és Vedres Márk vezette be a képzőművészet világába. A proletárdiktatúra bukását követő hónapok és évek történéseiről – szemben a párizsi tanuló időszakot – keveset tudunk. 1922-ben gyűjteményes kiállítást rendezhetett a kor egyik modern szellemiségű galériájában, a Belvederében. Az erről a kiállításról írt, Nyugatban közölt kritikájában méltatta Bálint Aladár az érett festői életművet: „E kiállítás biztató reménysége annak, hogy a majdnem egy évtizedes elszigeteltségünkben még nem sorvadtak el a nyugathoz vezető eleven és éltető szálak, még nem hullottunk ki végképp a kultúra nagy egyetemességéből és kedvezőbb időkben, kedvezőbb feltételek között a magyar képzőművészet is elfoglalhatja az őt méltán megillető helyet a nagy versengés világkoncertjében.”