Irodalom:
Nagy Ildikó: Bohus Zoltán plasztikái. Művészet 1977/5., 18–21.
Bohus. Szöveg: Nagy T. Katalin, Geopen, Budapest, 2009.
Hi-tech minimalizmus
Bohus Zoltánt az 1970-es években induló autonóm üvegművészet legnagyobb magyar mestereként ismeri a művészeti közvélemény. Ragasztott síküvegekből csiszolással kialakított iskolateremtő műveivel megalapozta az egész hazai üvegplasztika világát, bekötve a nemzetközi stúdióüveg legmagasabb köreibe a hazai színteret. (Ebben társa volt felesége, Lugossy Mária, aki a hideg üveget a figurativitás felé vitte el.) Bohus sikeres pályafutásának első korszakát olyat modernista fémplasztikák határozták meg, mint amilyen a most vizsgált, kis méretű modellhez tartozó monumentális relief. A krómacél mű az 1970-es évek minimalista, újkonstruktivista, geometrikus tendenciájába illeszkedik. Nem véletlen, hogy Bohus fiatalkorában annak a békéscsabai Makos Józsefnek járt a szakkörébe, akinek szárnyai alól olyan művészek indultak el, mint Fajó János vagy Mengyán András. A most vizsgált – 1970-es évek hi-tech auráját árasztó – plasztika formaképzése rímel Fajó János érzéki vágattal félbemetszett nőies korongformáira, de akár az InterContinental, Finta József által tervezett, negyedkörcikkekből felépített kültéri reliefjét is említhetjük.
Krómacél 70-es évek
Bohus a nyitott, modern szellemiségű Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán végzett 1966-ban. Kezdeti munkái különféle nyersanyagokkal kísérleteztek, a hegesztett vörösréztől a zománcozott acélplasztikákon keresztül a gyári üvegig. A tükröződés és a fény hatásait analizáló szemléletmódja vezette el a szabadtéri krómacélművek különleges világához. Ennek a korszaknak volt vitathatatlan főműve a MÁV Nagymező utcai jegyirodájának homlokzatára készített, hatalmas méretű, 1974-es krómrelief. A nagy állami szocialista építkezéseken kötelező volt a beruházás két ezrelékét képzőművészeti alkotásokra fordítani. Ez megnyitotta az utat a monumentális plasztikák előtt. A különféle anyagokkal kísérletező Bohus több megbízást is elnyert, elsősorban a kor modernista épületeihez kapcsolódva. Mikor az 1970-es években elkezdték modernizálni az Andrássy út (akkor még Népköztársaság útja) eklektikus portáljait, akkor írták ki a pályázatot a sarkon álló MÁV Jegyiroda földszinti homlokzatára.
Mindent látó szem
A mind a mai napig látható, közkedvelt – nyitott könyvívekbe írt megdöntött gyűrűkből és egy függőleges pálcatagozatból álló – köztéri alkotást Bohus monográfusa, Nagy T. Katalin értelmezte történeti távlatból nézve. A portált tervező építész egy murális művel akart összekötni az üvegportált és a következő házfalat, átmenetet teremtve „az üvegfal átlátszósága és a betonfal zártsága között. Az együtt gondolkodásra Bohus Zoltánt kérte fel (…). Az ezüstösen csillogó domborművön két negatív korong és két negatív félhenger metszi egymást. A geometrikus rendszer óriás szemként jelenik meg az utcai járókelőnek, aki a plasztika előtt elhaladva saját, állandóan változó tükörképét láthatja a csillogó felületeken. (…) Persze nem isten szeme ez, hanem a rendszeré, mert ahogy a Kontroll Csoport dalszövegéből is világos volt: »azért jobb, ha tudjátok / hogy a magunk módján mi is figyeltetünk.« A murális fémmunka álcául is szolgált, mögötte helyezték el a valutapénztárt, azért sem lehetett az üvegfalat végigfuttatni a portálon.”
Rieder Gábor