Az elmúlt másfél évtizedig Barcsay Jenő 1926-os párizsi útjának művészeti terméséről jobb híján csak a szentendrei Barcsay Gyűjtemény fekete órát, almákat, kis üvegpoharat és kenőkést ábrázoló asztali csendélete alapján alkothattunk képet. Ennek oka, hogy maga Barcsay festette át, semmisítette meg később tanulóéveinek kísérleti darabjait.
Azóta több hasonló felfogásban és stílusban festett csendélete került elő a műtárgypiacon, melyek együttes bemutatására és megtekintésére kiváló alkalmat kínált az idén (2015. május 17 - szeptember 6.) a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban megrendezett Barcsay életmű-kiállítás. A pályafutás 1926-27 közötti szakaszára datált kiállítási darabok analógiát nyújtottak ahhoz, hogy segítségükkel Barcsay Jenő műveként lehessen attribuálni a most aukcionálásra kerülő, sokáig ismeretlen művész munkájának tekintett festményt. Az 1926-27-es Barcsay-képek kézjegyének számító rovátkás, dinamikus ecsetkezelés, a színlapokból felépített érzékeny modulálás és a plasztikus faktúrajáték mind megtalálható ezen a magabiztosan festett, átgondolt kompozíción. E művek fényesen igazolják annak az élménynek a jelentőségét, melyet Barcsay Cézanne festményei láttán átélt:
„Később, amikor Cézanne-nak egy tengert ábrázoló képét láthattam a Luxembourg Múzeumban – alig tudtam onnan elmenni.[…] És végül Cézanne vonzott nagyon, akkor is és ma is. A színei megkaptak. A formavilága, a tere. A terének lépcsőzetes felépítése…”
(Barcsay Jenő)
Cézanne elementáris hatása kissé felkészületlenül érte, hiszen megelőző évei főleg az alföldi festészet, Hódmezővásárhely, a makói művésztelep és Rudnay Gyula művészetének jegyében teltek. Visszaemlékezésében azonban már úgy reflektál erre, hogy idehaza korábban Cézanne-hatását már megtapasztalta Szőnyi István, majd őt követően Aba-Novák munkáin. Későbbi konstruktív törekvései szempontjából ez az élmény fordulópontot jelent, Cézanne volt számára az a sarokkő, melyre művészete templomát felépítette. A párizsi tapasztalatok 1927-es olaszországi útján ötvöződnek a toszkán táj élményével:
„Nekem való tájék volt. Csupa Cézanne-os tájat láttam, akkor kezdett Cézanne a véremmé válni.”
(Barcsay Jenő)
Lényegében csendéletként viszonyult a tájhoz, ugyanolyan architektonikus módon építette föl tájképeit a természeti elemekből, ahogy edények, evőeszközök, terítők és gyümölcsök darabjaiból megkonstruálta asztali csendéleteit.Vagy éppen fordítva: a csendéletet fogta föl tektonikus erők által formált tájként.
Jól szemlélteti Barcsaynak ezt a Cézanne-élményét ez a most felbukkant asztali csendélet, mely porcelántányérra és fehér abroszra helyezett sárgászöld körtéket ábrázol. A kompozíció energiaközpontja a tányér, amelynek öblében egymáshoz szorul a körték kerekded formája. Ebből a kulminációs pontból a tányér hullámos szegélyén, a drapéria gyűrődésein, a táguló körben elhelyezett gyümölcsök ívén át hullámgyűrűként árad a kép széle felé a lendület, melyet alig bír megtartani a barna konyhaasztal. A széles, energikus, formakövető, sőt formateremtő ecsetvonások nyomán helyenként kibuggyan a festék, és plasztikus faktúra-rétegek keletkeznek. A gyümölcsök, a vászon és az asztallap egyforma szerkezeti minőséget képviselnek: színfoltok kisebb-nagyobb darabjaiból épülnek fel a körtéknél belülről kifelé haladva, az abrosznál a ráncok rekeszeiben megtörve, a deszkán hosszanti rétegekbe rendeződve.
Marosvölgyi Gábor
IRODALOM:
László Gyula: Barcsay, A művészet kiskönyvtára-sorozat, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1963.
Petényi Katalin: Barcsay, Corvina Kiadó, Budapest, 1986.
Verba Andrea: Rejtett erővonalak mentén, Merítés a KUT-ból XII.: Barcsay Jenő (1900 – 1988) festőművész emlékkiállítása, katalógus, Haas Galéria, Budapest, 2008.
Rózsa Gyula: Barcsay Jenő, A magyar festészet mesterei-sorozat, Kossuth Kiadó – Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2010.
Barcsay Jenő: Munkám, sorsom, emlékeim. Barcsay Jenő önéletírása, szerk. Károlyi Zsigmond, Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány, Szentendre, 2011². (1. kiadás: 2000)
Barcsay Jenő (1900 – 1988) a festő, a tanár, katalógus, szerzők: Herpai András, Horváth Gyöngyvér, Szabó Noémi, KOGART Galéria Kft. – Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ, Budapest, 2015.