Ligeti Antal (1823-1890) a későromantikus magyar tájképfestészet egyik jelentős képviselője, s egyben orientalista tájképfestészetünk legnagyobb mestere. Kolozsvári kereskedősegédként kezdett érdeklődni a festészet iránt, első inspirálója a többnyire Erdélyben működött Szathmári Pap Károly, aki később bukaresti udvari festő és fényképész lett. Ligeti 1845-ben gyalog indult neki Itáliának, s már ekkor megismerkedett Markó Károllyal Firenzében, aki rendszeres tanulásra buzdította. Ligeti bejárta fél Itáliát, s még abban az évben Münchenbe indult. A bajor fővárosban keveset tartózkodott, mert hírül vette, hogy Markó szívesen tanítványául fogadná, s így egyből visszatért Firenzébe. 1845 és 1848 között volt Markó tanítványa, 1848-49-ben honvédként harcolt, 1849-50-ben ismét Itáliában dolgozott és utazgatott. 1851-ben arcképfestőként tevékenykedett Sopronban és Pesten, majd Károlyi István gróf vette magához Fótra. Fóti évei alatt festette legkorábbi magyar tájképeit, a korabeli kritika szerint olaszos ízléssel, ami alatt Markó Károly erős hatását kell gondolnunk.
1854-58-ban gróf Károlyi István támogatásával Itáliában és a Közel-Keleten tett nagyobb utazást. Bejárta Szicíliát és a Szentföldet, Jeruzsálemben, Názáretben, Bethlehemben, s a Libanon hegyén készített vázlatokat. E vázlatok alapján még az 1880-as években is festette óriási méretű keleti tájképeit. 1860-ban Pesten telepedett le, rendszeres résztvevője volt a Műegylet, majd később a Képzőművészeti Társulat kiállításainak, 1868-tól pedig a Nemzeti Múzeum képtárának lett kurátora, s mint ilyen sok fiatal magyar művész (Mészöly Géza, Paál László, Tölgyessy Artúr) indulását segítette. Atyai támogatója volt Munkácsy Mihálynak, aki később rendszeres levelező viszonyban állt a szeretett "Ligeti bácsi"-val.
Ligeti nagy szentföldi-itáliai útjának végén, 1858-ban jutott el Capriba. A kis sziget nemcsak természeti tüneményekben, de történeti emlékekben is nagyon gazdag. Tiberius császár több villát is építtetett itt, s egy időben a hatalmas Római Birodalmat is innen igazgatta. Mindennek Ligeti már csak romjaival találkozott, mint ahogy romjaiban láthatta a 16. században kalózok által lerombolt és kifosztott híres Barbarossa várat is a tenger fölé emelkedő kisebb sziklafokon. Mint tájképfestőt persze elsősorban mégiscsak a táj, a nagyszerű kék tenger, a ragyogó égbolt, a változatos sziklaformák izgatták. Capri ebben az időben, tehát a 19. század második felétől válik kedvelt tengeri üdülőhellyé. Nemcsak utazók, de művészek is szép számmal keresik fel. A magyarok közül Haan Antal életének utolsó majd húsz évét itt éli le, megfordul itt Valentiny János, s a 20. század elején Csontváry Kosztka Tivadar is, aki utolsó festményét, a Tengerparti sétalovaglást capribeli inspirációk nyomán festette 1909-ben. 1853-ban a német Ferdinand Gregorovius tollából már részletes útikönyv születik a szigetről, mely kötet 1867-ben 18 képpel illusztrált díszkiadásban jelenik meg. A képeket a Ligeti festészetére is hatással lévő müncheni Karl Rottmann tanítványa, Karl Lindemann-Frommel készítette. Ligeti műve tehát abban az időben született, amikor az európai festészet is felfedezte magának Capri varázslatos szigetét. Nemcsak a magyar, de az európai festészet történetében is az egyik legkorábbi reprezentatív Capri-látképpel van tehát szerencsénk most megismerkedni. A művet Ligeti a Műegylet 1862-es június-júliusi kiállításán állította ki 15. szám alatt.
Ligeti életművében legalább kilenc Capri kompozíció azonosítható a források szerint. Ezek között legnagyszabásúbb a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő 1885-ös változat, mely teljesen megegyezik a most árverezendő kompozícióval (120 x 183 cm; Ltsz:: 5874). Legkorábbi viszont az egykor a Károlyi grófok fóti tulajdonában lévő 1860-as verzió, valamivel kisebb méretben (103 x 146 cm). Ligeti hagyatéki kiállításán nyolc különféle Capri-kép szerepelt 50-200 forintos árakon. Feltehető, hogy az MNG képe az ott szereplő legdrágább, s valószínűleg legnagyobb művel azonos (kat.sz.: 211). A Károlyiak képét nem állították ki, a fennmaradó hét változat közül a jelen mű az ábrázolt helyszín, valamint 110 forintos eladási ára alapján legvalószínűbben a "La piccola Marina di Capri" című képpel azonosítható (kat.sz. 182.). Feltételezhető azonban további három, "Részlet Capri szigetéről" cím alatt szereplő képpel való azonossága is, melyek hasonló árakon - 115, 120 ill. 130 forint - szerepeltek a katalógusban.
G.B.