Hátoldalon: a Magyar Nemzeti Galéria "Kivitelre engedélyezve"-bélyegzője, illetve 1026/87. VII., a vakkereten az Artunion Művészeti Közös Vállalat cédulája: Canada, Patkó Károly, illetve bírálati cédula: 5262/1987 [a Magyar Nemzeti Galéria elfogadó bírálatával]
Az 1. világháború után induló művésznemzedék tagjai közül Szőnyi István, Korb Erzsébet, Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly festészete - aktkompozícióik, reprezentatív portréik és önarcképeik - szorosan kötődik a görög-római művészet, illetve a 15-16. századi reneszánsz és manierista, illetve a barokk mesterek alkotásaihoz. Műveiken tudatosan kölcsönözték a korábbi korszakok formai megoldásait és kompozícionális készletét. Pályatársai közül az antikvitás és az érett reneszánsz festőinek munkái talán Patkóra voltak a legnagyobb hatással. Felkérésre készítette el a Drezdai Képtár klasszikus festményeiről rézkarcsorozatát, melynek lapjai 1922-ben jelentek meg Lenkei Henrik Régi mesterek közt című, bibliofil kötetében. Patkó 1923 tavaszán, a Szinyei Merse Pál Társaság Nemes Marcell utazási ösztöndíjával járt először tanulmányúton Itáliában. A korábban csupán a Képzőművészeti Főiskola könyvtárának műlapjaiból, illusztrált albumaiból és a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárából ismert mesterek képei megigézték. A hellenisztikus szobrászat mellett - melynek reprezentatív alkotásait Rómában láthatta - különösen a velencei művészek, a Bellini-testvérek, Veronese, Giorgione és Tiziano bibliai-mitológiai témájú kompozícióinak inspirációja érezhető ebben az időszakban készített festményein és grafikai munkáin.
Az ószövetségi Dániel Könyvében szereplő Zsuzsanna-történet fürdőzés-jelenete már a reneszánsz óta a művészek egyik legtöbbször megfestett témája volt, a klasszikus mesterek nyomán az 1920-as évek fiatal festői közül is többen készítettek hasonló kompozíciót. A történet szerint Bábel legtekintélyesebb zsidó férfiának feleségét, a kertjében sétáló szépséges Zsuzsannát két vénember leste meg. Szolgálóit elküldve éppen fürdéshez készülődött a medencében, az őt meglepő vének csábítással, zsarolással szerették volna elnyerni kegyeit. Mikor az asszony segítségért kiáltott, a hamis bírók azt állították, hogy házasságtörésen kapták egy ifjúval. A mózesi törvények értelmében kimondták a halálos ítéletet, Dániel azonban közbelépett és külön-külön hallgatta ki a két vádlót. Ellentmondó vallomásuk leleplezte őket, ez megmentette Zsuzsanna életét. A hamis tanúzást a legsúlyosabb büntetéssel sújtották, a két öreg bírót halálra kövezték.
Patkó Károly - a Kieselbach Galérai aukciós kiállításán most szereplő - festménye is nagy valószínűséggel a bibliai történet nyomán készült, azonban a népszerű fürdőzés-jelenet helyett - melyen Zsuzsanna mellett jelen vannak, főszereplőkké válnak a vének is - a történet egy ritkán ábrázolt részletét kívánta ábrázolni. A klasszikus kontraposztba állított, fejét elfordító, szemét jobb kezével, mellét baljával eltakaró, meztelen nőalakot - ki szégyenét el szeretné rejteni a világ elől - éppen lepelbe öltöztetik szolgálói, a háttérben egy fiatal férfi aktja - feltehetően a vád másik szereplője - jelenik meg.
A kép egyfajta "vádirat"-ként is értelmezhető, a bírók előtt álló "bűnösök" ábrázolása, a moralizáló történet egyik legfontosabb részleteként. Ezt az értelmezést támasztja alá a kompozíció a Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteményében őrzött, kisebb ceruzavázlata, mely datálása szerint 1920. december 10-én készült. Patkó gondosan megadja a kép témáját, címét is: "Bűnbánat", a középen, kiemelve elhelyezett felirat szerint.
Úgy tűnik ez a kompozíció több esztendőn át foglalkoztatta a művészt, első gyűjteményes kiállításán - melyet a Belvederében, Schönbauer Henrik szobrászművésszel együtt, 1922. februárjában rendeztek - több más, 1920-21 folyamán készült biblikus, szimbolikus témájú kép (Ádám és Éva, Tavasz, Száműzöttek, magántulajdon, Zwickl 2001. 84-85. oldal) mellett szerepelt a Bűnbánat akkor magántulajdonban őrzött korai festményvázlata (Belvedere, katalógus: 20.) és két rajzváltozata (Belvedere, katalógus: 26., 59.) is. A rendelkezésünkre álló 1920-as ceruzavázlaton hasonló a kompozíció, az előtér hármas csoportja csaknem azonos, a színpadszerű előtérben - melyet kétoldalról drapéria és falombozat keretez - elhelyezett figurák tömbszerű, a szerkezetett hangsúlyozó, keményebb megformálása, illetve a dombos, fákkal tagolt háttér a korai, kékes árnyalatú, szinte monokróm jellegű aktkompozíciókkal mutat rokonságot. Ezen is jelen van, a fa alatt üldögélve egy fiatal férfi alakja.
Több más kompozíciójához hasonlóan Patkó az évek során tovább érlelte a témát, feltehetően újra és újra elővette korábbi vázlatait. A Bűnbánat 1923-ban készült változatán a drámai megvilágítású, viharos háttér előtt középen álló, fény-árnyék hatásokkal érzékenyen modellált, kiemelt pozícióban szereplő aranybarna aktot bíborvörös és mélyzöld drapériába öltözött mellékalakok veszik körül, finom mozdulataik, az összefonódó tekintetek a klasszikus festőket idéző, szinte tökéletes csoportkompozíciót eredményeznek. Képünk készítésének évében a művész klasszicizáló aktkompozícióinak sorozata több darabbal bővült, melyek közül a Szinyei Merse Pál Társaság díjával jutalmazott Gyümölcsszedők (magántulajdon, Zwickl 2001. 183. oldal), illetve nagyszabású, összegző alkotása, a Niobé (magántulajdon, Zwickl 2001. 144. oldal) a legjelentősebbek. A hozzájuk kapcsolható Bűnbánat különleges témája, sajátos ikonográfiája, bensőséges megfogalmazása révén válik Patkó 1919-23 közötti, korai periódusának egy különlegesen szép darabjává.
(-ts)