Eladó Nagy Sándor - Budapest látképe, 1916 festménye

Címlap
>>
Nagy Sándor
>>
Budapest látképe, 1916

Nagy Sándor (1869 - 1950)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Nagy Sándor képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

70x100 cm
olaj, vászon vasmerevítésű gipsztáblán
Jelezve jobbra lent: NS 1916

7 995 000 Ft
19 313 EUR / 20 052 USD / 17 955 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: látkép Duna városkép Hegyoldal

Kategória: Tájkép 65. Aukció el nem kelt tételek

Stílus: Realizmus

Restaurált / Restored

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Legszebb panoráma

Budapest legszebb, legteljesebb és legizgalmasabb panorámája észak felől nyílik, a Gül Baba türbéjének tájékáról, a Rózsadomb aljáról. Innen nézve a Duna íves kanyart ír le karcsú hídjaival, bal kéz felé – az Országház mögött – sorakoznak Pest házai, jobbra pedig egymás mögé rétegződik a vár és a Gellérthegy. Ezt az ábrázolási szöget már Buda 1686-os ostromának idejéből is ismerjük, többek között Romeyn de Hooghe egykorú metszetéről, de ezt a szemszöget választotta magának jó pár évszázaddal később Nagy Sándor is – valamint a balkonkorlátra ültetett zöld papagája. Addigra már villákkal népesült be a Vérhalom és környéke, a Vízivárosban nem csak a templomtornyok, hanem a Ganz egykori gyártócsarnokai is ott magasodtak. A látkép tulajdonképpen hasonló a maihoz: a bérházak piros cseréptetői, a Duna kék szalagja, a párába vesző messzi horizont, a Mátyás templom filigrán tornya, vagy akár a Gellérthegy tetejét koronázó citadella elnyúló tömbje határozza meg.

Gödöllői közösség

Nagy Sándor a századfordulós és a 20. század eleji magyar művészettörténet egyik legnagyobb alakja. A szecesszió egyik legnevesebb hazai képviselője, aki nem csak friss stílustendenciát látott az art nouveau ornamentikáiban, hanem egy gazdag életprogram lehetőségét. Körösfői-Kriesch Aladár barátjával közösen alapították meg a Gödöllői Művésztelepet, ami hosszú évtizedeken keresztül (sőt, generációkon át!) volt az angol Arts and Crafts mozgalom magyar műhelye. Teljes művészcsaládok éltek itt együtt, szecessziós iparművészeti tárgyakat (főleg szőnyegeket, bútorokat) készítve az összművészet szellemiségében. Tolsztojánus, természetközeli életmódjuk rezonált a korszak modern reformmozgalmaival. A gödöllőiek főműve a marosvásárhelyi Kultúrpalota volt, de az ő alkotásaik díszítik a Zeneakadémiát, illetve a Parlament több csarnokát is.

Középkori tanítás

A fiatal Nagy Sándor az 1890-es években nem a műtárgypiacáról híres Münchenben tanult, hanem a klasszikus Rómában, majd a modern szellemiségű párizsi Julien Akadémián. A féktelen, bohém élettől hamar megcsömörlött, és olyan misztikus gondolatkörök felé fordult, mint a tolsztojánizmus, a rózsakeresztes misztérium, vagy a középkorba visszavágyó angol preraffaeliták eszmeisége. A preraffaleita festők révén jutott el – Körösfői-Kriesch barátjával – együtt Ruskin és Morris tanításához és a középkori művészeteszmény modern feltámasztásához, ami innentől kezdve egész életének vezérlő csillagává vált. Ehhez társult a magyar és különösen az erdélyi népművészet motívumkincsének felfedezése. Hosszú élete során grafikával, freskófestéssel, plakettmintázással, üvegablak tervezéssel, bútor, bőrtárgyak és faliszőnyeg tervezésével egyaránt foglalkozott. Ma mindenekelőtt mint a magyaros szecesszió ikercsillagát tartjuk számon – Körösfői-Krieschsel együtt.

Régi freskók nyomában

Nagy Sándor festészetétől nem volt idegen a látképek műfaja sem, hiszen 1912-ben kiállított nagyszerű Konstantinápoly panorámaképe épp a közelmúltban került elő. A most vizsgált kép gipszes alapra készült, nem véletlen, hiszen a gödöllőiek lelkesedett a hagyományos középkori freskótechnikákért. Körösfői-Kriesch maga fejlesztette ki a trecento kismester Cennino fennmaradt technikai leírása alapján a freskófestés ősi eljárását. Elek Artúr érzékletes beszámolója szerint: „a középkori festői technikák nem egyje teljesen kiveszett a gyakorlatból, s a festő, ki bámulva nézi például Németalföld korai festőinek színességét, színeiknek annyi évszázadon át megfeketedetlenül megmaradt üdeségét és tüzességét, megfejtetlen és talán megfejthetetlen titoknak érzi máig is azt a festői eljárást, melynek a németalföldi mesterek örök színeiket köszönhették. S ugyanúgy feledségbe mosódott a gyakorlat lassú elhaltával a nedves falra festés, az alfresco-eljárás titka is. Erre a titokra talált rá Cennino könyvében Kriesch Aladár, (…) maga ösztökélte környezetében élő művészbarátait, – elsőkül Nagy Sándort és Undi Mariskát – a nedves falra való festésre”. (Nyugat, 1921/3.)