MOZART ÉS MUNKÁCSY
Munkácsy Mihály kultúrtörténeti zsánerkép-sorozatának záró darabja az 1886 januárjában festett Mozart halála című kompozíció. Az egykor hatalmas szenzációt keltő és élénk hírlapi vitát kiváltó kép azt a jelenetet ábrázolja, ahogy a 35 éves, súlyosan beteg komponista saját otthonában meghallgatja utolsó műve, a Requiem alkalmi előadását, amelyet barátai és tisztelői énekelnek el neki. A Párizsban ünnepélyes keretek között bemutatott, majd budapesti vendégszereplés után egy amerikai gyűjtő által megvásárolt monumentális méretű kompozícióhoz öt vázlat, valamint hat figuratanulmány készült. Utóbbiak közül a most felbukkant képpel együtt csupán négy hollétéről vannak ismereteink. Jellemző tény, hogy a három, korábban is ismert alaktanulmány mindegyike külföldi gyűjteményben található: a bal oldali két énekest ábrázoló kompozíciót amerikai magántulajdonban, a Mozart című képet Seattle-ben, a Fryer Art Museumban őrzik, míg az Énekes a Puskin Múzeum kincse. A Munkácsyra jellemző redukált kolorittal, virtuóz technikával és nagyvonalú, szinte expresszív ecsetkezeléssel megfestett kép legközelebbi rokona az utóbbi, Moszkvában őrzött festmény: méretük, festői kialakításuk és a szignók írásképe is feltűnő rokonságot mutat.
HANGOS FESTÉSZET
A nyitott szájú, beszélő, kiáltó vagy éneklő alak a reneszánsztól kezdve a festészet és a szobrászat közkedvelt témája volt, de már az ókori Laokoón szoborcsoport főalakjának arckifejezése is ezzel a gesztussal hívta fel magára leginkább a 18. Századi teoretikusok figyelmét. Lessing, Winckelmann és társai késhegyig menő vitát folytattak arról, hogy a fájdalomtól meggyötört főhős vajon halk sóhajjal, vagy indulatos kiáltással búcsúzik-e életétől. A téma népszerűsége részben annak köszönhető, hogy a képzőművészek ezzel az eszközzel akarták felkelteni a hangok, elsősorban a zene illúzióját, mintegy pótolva a szobrászat és a festészet eredendő hiányosságát. Hosszú évszázadokon át ugyanis a festők és szobrászok irigykedve néztek a zenészekre és énekesekre, akik – mint a hét szabad művészet egyikének művelői – sokkal nagyobb társadalmi presztízsnek örülhettek, mint az ecset és a véső mesterei. Később, a modern művészet idején a nyitott ajkak már nem annyira a zene által közvetített harmónia felidézésére, inkább a kifejezőerő fokozása, az érzelmek intenzitásának növelése miatt jelenik meg a festményeken. Munkácsy esetében természetesen az elsődleges ok a választott jelenetben rejlő érzelmi és hangulati potenciál maximális kiaknázása volt: a festő Mozart utolsó pillanatainak megjelenítésekor a komponista csodálatos szerzeményét, a Requiem dallamait is fel akarta idézni a nézőkben.
A világ leghíresebb családja: a Rothschildok A több mint egy évszázados lappangás után a közelmúltban előkerült kép korábban báró Robert de Rothschild, majd utódainak gyűjteményét gazdagította. A legendás hírű és páratlan befolyású család a 19. század közepétől megtestesíti a születési arisztokrácia hatalmát fokozatosan elhomályosító zsidó nagypolgárság páratlan sikereit: a Rothschild név valóságos szimbólummá vált, bírálói és magasztalói között egyaránt. A családi vagyon megalapozója a frankfurti gettóban, 1744-ben született Mayer Amschel Rothschild volt, aki régi pénzekkel kereskedve indította el messze ívelő karrierjét. Kliensei közé tartozott II. Frigyes hanaui herceg is, akinek udvarában és vagyonát felhasználva egyre nagyobb befolyást szerzett. A nevezetes Rothschild-ős azzal alapozta meg a família bámulatos sikerét, hogy elsőként ismerte fel a nemzetközi bankhálózatban és a minél gyorsabb kommunikációban rejlő lehetőségeket: öt fiát Európa öt fontos városába küldte, majd az egyes lerakatok között olyan hírközlő hálózatot épített ki, amely messze megelőzte a hivatalos csatornák sebességét. A frankfurti, berlini, nápolyi, londoni és párizsi kirendeltségekkel működő cég az első időkben elsősorban a háborúzó feleknek nyújtott hitelekkel többszörözte meg vagyonát. A daliás idők legnagyobb sikere Napóleon 1815-ös waterlooi vereségéhez kötődött. A Rothschild család sokakhoz hasonlóan a franciák bukására spekulált, ezért izgatottan várták a csata eredményét. Ekkorra már postagalambokkal, lovaskocsikkal és gyors hajókkal kiépítették saját hírvivő hálózatukat, így sokkal hamarabb értesültek az angolok diadaláról, mint ahogy Wellington futárai megérkeztek volna. A Rothschildok kezdetben óriási eladásokkal elhitették a piaccal, hogy Napóleon győzelmet aratott. Ennek következtében mindenki fejvesztve szabadult az angol államkötvényektől, majd akcióba léptek Rothschild ügynökei és felvásárolták a fillérekért kótyavetyélt papírokat. Mikor röviddel ezután befutottak a hivatalos követek, az árfolyam pillanatok alatt az egekbe szökött és a család vagyona hihetetlen magasságokba emelkedett. A további anyagi gyarapodásban szerepet játszott a 19. századi gazdaság valamennyi húzóágazata, többek között a vasútfejlesztés, a Szuezi csatorna építése, afrikai gyémántbányák finanszírozása, és természetesen az ezernyi vállalat, uralkodó és kormány számára nyújtott kölcsönökből, valamint a tőzsdei spekulációkból befolyó tetemes haszon. Sokak szerint a Rothschild ház volt a történelem első multinacionális cégbirodalma, amely sikeres működésének következtében páratlan anyagi és politikai erőt összpontosított. 19. századi fénykorukban felhalmozott vagyonukkal eséllyel pályázhattak minden idők leggazdagabb dinasztiájának címére: egyedüli versenytársuk, a szaúdi királyi família sem ér a nyomukba. A család története több ponton is kapcsolódik Magyarországhoz. A Rothschildok cégbirodalmának természetesen több híres vállalata és bankja működött hazánkban, sőt a família londoni ágába a 20. század elején egy magyar név is bekerült. Lord Charles Rothschild 1907-ben vette feleségül a nagyváradi Wertheimstein Rózsikát, aki férje korai halála után, az angol főváros egyik leggazdagabb özvegyeként a magyar művészek lelkes mecénása és népszerűsítője lett.
Az énekes című festmény egy újabb, korábban nem ismert kapocs a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb családja, valamint Magyarország között. Munkácsy Mihály most felbukkant festménye ugyanis évtizedeken át Robert de Rothschild gyűjteményében volt, aki apja, Gustav Rothschild 1911-ben bekövetkezett halála után vette át a cégbirodalom párizsi ágának vezetését. A család számos tagjához hasonlóan ő is jelentős műgyűjteményt hozott létre, amelyben többek között Picasso és Modigliani alkotásai is helyet kaptak. Ebben a kollekcióban Munkácsy Az énekes című alkotása képviselte a magyar festészetet. A festmény aukcióra kerülése kivételes alkalom: megvásárlója kettős ereklye birtokába kerülhet, hiszen a világhírű magyar festőfejedelem most először hazatérő alkotását szerezi meg, miközben részesévé válik a 200 éves Rothschild-legendának is.
Molnos Péter