Irodalom
Négy kiállítás. Esti Kurír, 1927. december 6.
LXXI-ig csoportkiállitás katalógusa. Cziffery József, Faragó Endre, Heller András, Pohárnok Zoltán, Sreier András, Teplánszky Sándor, néhai Pogány Ferenc festőművészek, Grünwald Valéria szobrászművésznő művei. Nemzeti Szalon, Budapest, 1931
Y.E. [Ybl Ervin]: Az Ume kiállítása. Budapesti Hírlap, 1931. február 1.
(D. A.): Csoportkiállítás a Nemzeti Szalonban. Magyarság, 1931. április 22.
m.v.: Csoportkiállítás a Nemzeti Szalonban. Nemzeti Ujság, 1931. április 22.
(e. a.) [Elek Artúr]: Képzőművészet. A Nemzeti Szalon csoportkiállítása. Ujság, 1931. április 22.
Mátrai Vilmos: Képzőművészeti szemle. Katolikus Szemle, 1931/4., 297–301.
Edward Lucie-Smith: Art deco painting. Phaidon, London, 1990.
Art deco párizsi ihletre
Szőnyegszerűen szerkesztett art deco kompozíció. A fiatal Faragó Endre enyhén rövidülő, dőlő geometrikus rácsba szervezte a bársonyszékeken ülő úri közönséget. Négyzetes szmokingos urak kalapban, mellettük könyöklő bubifrizurás nők. Mintha egy varieté vagy egy színház nézőtere alakulna át modernista kockalátomássá. A kezekben műsorfüzetek és legyezők, az egyik széken egy üres helyet foglaló cilinder. A precízen megszerkesztett képmezőket homogén ecsetkezeléssel töltötte ki a fiatal festő. A sematizált figurák körül kristályos absztrakt kompozícióvá lényegült át a zsöllyék vörös ülőkéje, lilás háttámlája és barna karfája. A fiatal, alig ismert művész a legjobb fajta franciás modernizmusból táplálkozott a húszas években, a magyar art deco festészet korai csúcsdarabját teremtve meg.
1925-ben nyílt meg Párizs szívében a grandiózus nemzetközi modern iparművészeti és iparmű kiállítás, azaz az art decónak később nevet adó L’Exposition internationale des arts décoratifs et industriels modernes. A nagyszabású expóra számtalan ideiglenesen felhúzott épület készült: lépcsőzetes tömbök, klasszikus aktszobrokkal és geometrikus ornamentikával díszített oszlopsorok és lecsupaszított, modern kockapavilonok. Az art deco az iparművészet és az építészet irányában gondolta tovább az előző másfél évtizedet meghatározó kubista festészet geometrizáló esztétikáját. A képzőművészet területén mindent átjárt a kései kubizmus modern szellemisége a polgári otthonokra áthangszerelt, divatos változatban. A festők – például az orfizmust útjára bocsátó Delaunay vagy az absztrahált geometriát képviselő Pierre-Louis Flouquet – a kubizmust fejlesztették tovább. Az art deco festészetről nagy hatású könyvet író Edward Lucie-Smith szerint számos külföldi művész csatlakozott a friss irányzathoz: „Az art deco – szintetikus kubista hibrid festmények jelentős részét olyan külföldi művészek alkották a 20-as években, akik Párizsban dolgoztak. Többségük a kubizmushoz Léger-n keresztül kapcsolódott, aki a külföldi jelentkezők szemében elfoglalta Matisse nagymesteri pozícióját.” A most vizsgált festményt nézve nem lehet kérdéses, hogy közéjük tartozott a Párizsban tanult magyar Faragó Endre is, akinek művészetét átjárta a kubizmussal kevert art deco friss és divatos szellemisége.
Pályafutás a vészkorszak árnyékában
A két világháború közötti magyar festészet modernizmussal érintkező art deco világából újabb és újabb ismeretlen remekművek bukkannak elő. Krocsák Emil vagy Klein Ferenc mellett most Faragó Endre geometrizáló modern alkotása került elő. Faragó rövid életrajzát csak korabeli újságcikkekből és utalásokból lehet összeállítani. A gimnázium után Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájában kezdte festészeti tanulmányait. Ebből a húszas években működő modern műhelyből olyan tehetségek rajzottak ki, mint az op art világsztár, Vásárhelyi Győző (Victor Vasarely), az Oscar-díjas filmes, Trauner Sándor vagy hazai modernség ikonja, Korniss Dezső. Faragó sem állapodott meg a hazai művészképzésben, hanem a modern művészet központjában, Párizsban tanult tovább. A patinás Julian Akadémián és a Colarossin tökéletesítette festészeti tudását. 1927-ben már Pesten, a Szervita téren mutatta be – fiatal pályatársaival együtt – színelemző, impresszionisztikus műveit, kivívva a sajtóban a „figyelemre méltó tehetség” címkét. Hamarosan rendszeres kiállítója lett a Nemzeti Szalon, a Munkácsy Céh és az UME tárlatainak. Nemcsak szerepelt a Vaszary János körüli, modern szemléletű fiatalokat összegyűjtő UME kiállításán 1931-ben a Nemzeti Szalonban, de a kritika is díjazta merész geometrikus nyelvezetét. Ybl Ervin a „geometrizálását” értékelte, míg Mátrai Vilmos szerint „Asztalnál c. képe szinte az életté vált geometria, kitűnő plakátszínek mellett”. (Az „életté vált geometria” találó kifejezés a most vizsgált kompozíció leírására is.)
Pár hónappal később Faragó gyűjteményes anyaggal szerepelt a Nemzeti Szalon csoportos kiállításán, de a párizsias geometrikus szellem ilyen sűrűségben már megfeküdte a korabeli konzervatív cikkírók gyomrát. A szélsőjobboldali Magyarság kritikusa szerint „Faragó Endre differenciált, geometrikus festményei csak külön-külön érdekesek, így, egy tömegben, bizony, nagyon unalmasak”. A Nemzeti Ujság kritikusa bizonyára hasonlóképpen nem ismerte se Mondrian, se a Bauhaus absztrakt művészetét, amikor így írt az ifjú tehetségről: „Faragó Endre sík applikációit, erőszakolt szín- és formaszintézisét nem tartjuk szerencsés iránynak. Ez a leegyszerűsítés sokkal komplikáltabb annál, mint aminek a helyébe lép. Akkor minek? Csak a játékért – ez aligha művészi szempont.” Csak az olyan öreg veteránok ismerték fel új, geometrikus képeiben is a potenciált, mint Elek Artúr, aki az Ujságban dicsérte: „Faragó Endre akár a természetet festi, akár geometriai tételekbe foglalja a természetet, érdekes tehetség. Ötletes és ízléses művész.” A harmincas évek első felében Faragó grafikai munkáit a Budai Szépművészeti Társulat tárlatain állította ki. Az ígéretes pályakezdés ellenére neve rövid idő alatt kikopott a fővárosi kiállítóhelyek katalógusaiból. A családi emlékezet szerint a zsidótörvények miatt plakátrajzolóként és grafikusként volt kénytelen boldogulni, míg 1942-ben be nem hívták munkaszolgálatra, ahonnan már sosem tért vissza. Akárcsak Farkas István vagy Ámos Imre sorsa, az övé is a magyar festészet történetének szomorú fejezetéhez kapcsolódik, őt is a holokauszt ragadta el. A most felbukkant art deco hírvivő mutatja, hogy szerencsésebb körülmények között Scheiber Hugó vagy Schönberger Armand színvonalához közel álló modernista életművet teremthetett volna.