Irodalom
Vaszary János: Párisi napok. Magyar Művészek, 1925, 151–155.
Márjás Viktor: A mai Vaszary. Magyar Művészet, 1935, 161–168.
Haulisch Lenke: Vaszary (1867–1939). Képzőművészeti Alap, Budapest, 1960.
Haulisch Lenke: Vaszary János. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1978.
Rum Attila: Vaszary János. Bumbum, Budapest, 2005.
Plesznivy Edit: Vaszary János. Kossuth–Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 2007.
Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása. Szerk.: Veszprémi Nóra, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2007.
Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938). Szerk.: Katona Anikó, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2022.
„Női meztelen szépségek”
Vaszary János 1925-ben írt párizsi riport-esszéjében külön kitért a város art deco mulatóira, megállás nélkül sorolva élményeit: „A pillanatnyi kábulatok felhajtása, a beteg lázas nyugtalanságával lüktető élet, a késő éjjeli órákat beragyogó, örökös, karneválra emlékeztető bengáli tüzek, a revükben a női mezítelen szépségek babiloni felvonulása és diadala”. Pontosan ezeket a meztelen revütáncosokat látjuk a most vizsgált festményen is. Két, csábos mozdulatokat tevő, könnyű szoknyát viselő, félmeztelen nőalak lejti táncát. Fejükön csúcsos pártázatú süveg, testükön ékszerek, arcuk vastagon kisminkelve. Mintha egy távol-keleti erotikus táncot látnánk, vagy a legendás orosz balett egyik fellépését. A csábító táncosnőkkel szemben – a nézőnek háttal – egy keleti nadrágos fiú áll, színpadias mozdulataival mintha megpróbálná távol tartani magától az igéző szépségeket.
Az élet vitalitása
Az ecsetjét fölényes magabiztossággal forgató idős Vaszary kompozíciója tökéletesen felépített. A három figura három dinamikus sziluettű hangsúlyként tagolja a képteret. Kontúrjaikat ugyanaz a tipikus, vaszarys mélykék szín rajzolja körül, mint ami kitölti sraffozással a hátteret, megidézve a sötét rivaldafényt, amelyben a reflektorok a táncosokra esnek. A hajladozó, kecses mozdulatú figuráknak az íves, széles ecsetvonások adnak zsibongó, revübe illő izgalmat. Márjás Viktor a kép születése körül írt tanulmányában pontosan megfogalmazta, hogy az idős Vaszary hedonista életigenléssel fordult az őt körülvevő világ szépségei felé: „Vaszary gáláns festői világában nem érezni a kor keserű ízeit (…). De Vaszary nem is akarja éreztetni mindezt, ő nem ítél a kor felett, nem moralizál, ő a mozgásban az élet lüktetését és még rontó dinamizmusában is az élet vitalitását érzi.”
Táncos lábú Vaszary
Vaszary életét végig kísérte a tánc tematikája. A különleges látványszeletekre érzékeny festői figyelmét újra és újra felkeltette egy-egy friss vizuális élmény. 1905-ös leveléből tudjuk, hogy miként ejtette rabul a szenvedélyes és érzéki spanyol tánc, miközben szabadban körtáncot lejtő leányokról tervezett gobelineket itthon. A 20-as években elbűvölte az orfeumok világa: a német meztelen revüsztárról, Anita Berberről színes tusrajzot készített a Parisian Grill színpadán, Mistinguettet, a Casino de Paris ünnepelt csillagát pedig többször is megfestette. De ismerünk tőle kecsesen szökkenő félmeztelen táncoslányt a Folies Bergère-ből is, és akkor még nem említettük a bibliai femme fatale-t, legkedvesebb art deco „modelljét”, a Heródest megbabonázó Salomét.
Párizsi mulatók
Vaszary végig járta az art deco Párizs fontos helyszíneit az 1925-es, nevezetes látogatása során. A modern metropolisztól elkábulva – mint régi francia előképe, Toulouse-Lautrec, majd utána Brassaï – megnézte a Montmartre neves mulatóit is. Vázlatokon és festményeken dokumentálta az éjszakai előadásokat, megfordult a Moulin Rouge-ban, a Folies Bergere-ben, a Casino de Parisban, a La Cigale-ban és a Palace-ban is. Az idei év nagy múzeumi szenzációjának számító, a Magyar Nemzeti Galériában rendezett art deco kiállítás nyomán pedig már azt is ismerjük, hogy milyen felfokozott orfeum-élet tombolt a két világháború közötti Budapesten, olyan legendás szórakozóhelyekkel, mint az Arizona vagy a Royal Orfeum és olyan sztárfellépőkkel, mint a Tiller-görlök vagy Josephine Baker. A most vizsgált képen látható félmeztelen táncosnők alapján egyértelmű, hogy a helyszín nem a konzervatív Budapest, hanem a mondén motropolisz, a fények és mulatók fővárosa: Párizs.