Kérjük válasszon!

 

Festmények

 

Fotográfia

Vajda Lajos (1908 - 1941)

Arcmás (Fej kendővel), 1934 körül

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Vajda Lajos képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Hogyan működik a webshop?

62,8x44,5 cm
Szén papír
Jelzés nélkül

27 060 000 Ft  
65 293 EUR / 68 694 USD / 60 814 CHF

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése
- Vagy
Írjon nekünk

Mégse

Témák:  tekintet arckép arcmás

Kategória:  Emberábrázolás

Reprodukálva: Modern magyar festészet 1919–1964. Szerk.: Kieselbach Tamás, Kieselbach Galéria, Budapest, 2004, 1252. kép

  • Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
    Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Mándy Stefánia: Vajda Lajos. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1964.

Bálint Endre: Vajda Lajos. Új Írás, 1967/10., 96–105.

Juhász Ferenc: Vajda Lajos. Új Írás, 1967/10., melléklet.

Vajda Lajos (1908–1941) emlékkiállítás. Szerk.: Haulisch Lenke, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1978.

Mándy Stefánia: Vajda Lajos. Corvina, Budapest, 1983.

Lajos Vajda. Touch of Depths. Szerk.: Petőcz György, Balassi, Budapest, 2009.

Pataki Gábor: Vajda Lajos. Kossuth – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2009.

Vajda Lajos. Világok között. Szerk.: Petőcz György – Szabó Noémi, Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre, 2018.

 

„Senki sem értett nálunk úgy, mint ő, a vonalak lelki életéhez, kifejező erejéhez és a bennük lappangó képzelettársítások bonyolult szövögetéséhez. Úgy kombinálta a vonalakat és úgy játszott velük, mint zenész a hangokkal. Számos rajzát valóságos sokszólamú alkotásnak, befejezett képnek minősíthetjük. Annál is inkább, mivel Vajda Lajos ezeket a rajzokat a legapróbb részletekig tudatosan megtervelte, megkomponálta” – idézte Kállai Ernő 1943-as sorait Vajda jó barátja és harcostársa, Bálint Endre az 1960-as években. Vajda számára a vonalrajz kiemelt jelentőséggel bírt. (Ámos Imre műtermében tartott első, 1937-ben rendezett kiállításának meghívójára is egy rajzot választott.) „Vonalai olyan kiegyensúlyozottak és mívesek, hogy a középkori kolostorok csendjében rajzolhatta volna őket valaha az iniciálék festője vagy az imakönyvek másolója tökéletes nyugalomban elrendeltetése felől. Olyan korszerű univerzumba helyezte magát, melyet most kezdünk megérteni, s mely biztosította számára a belső nyugalmat, a kézírás szépségét” – írta Haulisch Lenke a Magyar Nemzeti Galériában 1978-ban rendezett Vajda-kiállítás katalógusában.

Mindössze 33 év adatott meg Vajdának e világon, de e rövid idő alatt is olyan utakon járt – ahogy Kállai Ernő írta –, ahová „nálunk emberfia nemigen teszi a lábát”. A zalaegerszegi kispolgári zsidó közegbe született, fiatalon tuberkulózist kapó Vajda egész tudatosan készült a művészi pályára. A szerbiai kitérő után Budapestre települő család fia előbb az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület rajziskolájában tanult, majd a Képzőművészeti Főiskolán. A konzervatív intézmény falai között találtak egymásra a modern szellemiségű diákok: Korniss Dezső, Trauner Sándor, Schubert Ernő, Hegedűs Béla, Kepes György és a csendes, visszahúzódó Vajda. Olyan tiltott gyümölcsök felé tájékozódtak, mint az avantgárd konstruktivizmus vagy a Kassák Lajos-féle Munka-kör. Miután a „progresszív fiatalokat” eltávolították a főiskoláról, Vajda 1930–1934 között Párizsban tanulmányozta a szovjet-orosz avantgárd filmek montázstechnikáját és az archaikus törzsi művészetet. Fotómontázsait és rajzait a szürrealizmussal rokon, de redukcióra törekvő kifejezésmód hatotta át.

Hazatérése után barátjával, Korniss Dezsővel együtt a szentendrei és szigetmonostori építészeti motívumokból kiindulva fogalmazzák meg saját modernista programjukat, a „szentendrei programot”. Bartókhoz hasonlóan Vajda és Korniss összekapcsolta a modernitást a népi gyökerű kultúra emlékeivel, szintézist teremtve Nyugat és Kelet között. Vajda montázstechnikából táplálkozó, tükröződő-megismételt vonalrajzolatra építő egyéni stílusnyelvét a „konstruktív szürrealista tematika” (vagy „sematika”) fogalma írja körül. A ceruzarajzok és pasztellképek redukált minimalizmusát, szűkszavú kifejezésmódját használó művészete 1936-ban teljesedett ki, többek között az ortodox ikonok hatására. 1938-ban házasodott össze Richter Júliával, akivel telente Budapesten éltek, a nyarakat pedig Szentendrén töltötték, sokszor Vajda tanítványainak körében. 1940-ben zsidó származásúként munkaszolgálatra hívták be, de tuberkulózisa miatt leszerelték, és egy év múlva tüdőszanatóriumban hunyt el Budakeszin.

„Vonalrajzai hosszú során követhetjük azt a szívós kutatómunkát, azt a lassú, megfontolt komponáló módszert, amellyel képi világát kialakította és új, sajátos formarendszerbe szerkesztette” – írta Mándy Stefánia kismonográfiájában. Vajda művészetében a rajzoknak létösszegző, festményértékű helyük van, hiszen festészetét is inkább a vonalrajz határozza meg, mint az ecsetjárás. Saját jellegzetes arcvonásait számtalanszor megörökítette, magas homlokával, hátrafésült hosszú hajával. A most vizsgált művön is talán önmagát jelenítette meg kendőben, de hasonló modorban ábrázolta az őt körülvevő pár barátot és ismerőst, például Anna Margitot (Anna Margit, 1934), a galléros nőalakot (Pettyegetett női fej kámzsagallérral, 1934) vagy Bálint Endrét (Barátok, 1937). A leegyszerűsítő, érzékenyen vezetett kontúrrajz mellett mindegyik esetben elhagyta az íriszeket. Az üres, mandulavágású szemek utalnak a primitív maszkok esztétikájára, miközben olyan mindentudó hatást kölcsönöznek a szereplők tekintetének, mint amilyet az ősi istenszobrokon láthatunk. Az arcmás a metafizikus dimenziókat megnyitó vajdai művészet kivételes erejű, nagy méretű, szénnel rajzolt remeklése.

Vajdát különleges modernsége egyéni, unikális, megismételhetetlen példaképpé tette az 1960–70-es évekbeli művészettörténet számára. Körner Éva szerint „Vajda a 30-as évek második felében Európában egyedülálló jelenség volt”, Szabadi Judit szerint „művészetének sem a magyar, sem az egyetemes festészetben nincsen rokona”, Passuth Krisztina pedig azt mondja a kifejezésmódjáról, hogy „nem sorolható sehová, nem analóg semmivel”. Valóságos kultusz épült az egyre szélesebb értelmiségi kör számára ismertté váló életmű köré. A legszebb, himnikus értékelését Juhász Ferenc jegyezte le: „A kevesek, a kiválasztottak közül való volt. Nem tudok borzongás nélkül, elragadtatás nélkül, a világegyetem tojáshéjat szétrepesztő töprengés nélkül gondolni sivár életére, teremtő akaratára, nagycsuklós kezeire, tűzzel-mámoros, szent elragadtatásban égő szemeire. Mert ő volt az Elragadtatottság, a lét-értelmező Borzongás és a törvényt kereső Töprengés. A legszebb teremtő akarat. És a legszomorúbb szárnytörés, véres zuhanás, legfehérebb földbe keveredés. Ő nemcsak a művészet értelmét és célját, de a lét (benne létezésünk és erkölcsünk) értelmét és célját kereste.”

Vajda Lajos további alkotásai ajándék ötlet kategóriában

Hasonló alkotások

Készpénzes, azonnali megvételre keressük a felsorolt művészek kvalitásos alkotásait

Részletek

Hírlevél feliratkozás

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról!