Az ifjú Schadl l9l7-ben került a Ma vonzáskörébe, miután egy év tanulás után kilépett a Képzőművészeti Főiskoláról, Ferenczy Károly tanítványainak sorából. Az aktivizmus híres "demonstratív", l9l8-as kiállításán már képviseltette magát, az l9l9-es grafikai tárlat után l923-ban mutatta be műveit Párizsban a Salon Parc Monreau-ban, és l927-ben a budapesti Mentor könyvesboltban.
Bernáth Aurél kulcsfigura művészetében . A festő és a korszak viszonya (az akkor éppen aktuális I. világháború, a hátországok helyzete, ahol hatalmas művészeti forradalom zajlott), a frissen feltámadt, de lefojtottan megnyilvánuló forradalmiság Schadlnak Bernáthtal való találkozásában is nyomon követhető. A kezdetekkor vele ment el Kassákhoz, aki meg is emlékezik erről a Vallomás tizenöt művészről c. könyvében: ".Nem hiszem ugyan, hogy elkezdett tájképem egyenes következtetést engedett Grecora, sokkal inkább egy bedobott jelszó értelme volt e névnek, mint ahogy a katona a vártán csak jelszóra tudja értelmezni a feléje közelgő hovatartozását. Greco neve varázsszó volt annakidején. Egy fajta szellemi orientációt jelentett a festészetben, a klasszika ellenzékét, az indulatok nyersebb, ösztönösebb kiélési jogát, még ha roppan is a szerkezet, még ha csikorog is a szellem. -- Schádl János vagyok -- mutatkozott be nézelődőm, e mágikus tartalmú röpke beszélgetés után.(...) Schadl Greco-imádó volt a javából." Azután, amikor Schadl a harmincas évektől visszatért a természetelvűséghez, Bernáth és a posztimpresszionisták képei nagy hatással voltak rá.
A kubista szintetizálás, illetve az objektivitásra törekvés, az egyéniség érzékeltetése mellett a csoportban a portréfestés is érdekes megoldandó problémaként jelentkezik -- Schadl legsajátosabb darabja is ( Házak és Bernáth Aurél c. zöldes harmóniában festett képe, mely a kubista-futurista vívmányokat ötvözi az önálló kifejezőerővel ) Bernáthhoz kötődik.
Munkásságáról a legegységesebb jellemzés Elek Artúrtól származik:
" Eleinte az expresszionizmus stilizáló formaanalízisében élte ki festői törekvéseit. Ennek a kornak legsikerültebb alkotásai Nagyváros és Kisváros c. képei. Ezután egy szimbolikus korszak következett erősen humanisztikus tendenciával (A szegények tele, Emberek, legyetek tiszták!). A teoretikus keresések útján a portré egy-egy arc képzetének problémájává lett számára, majd megcsökkentve saját mondanivalóinak fontosságát, a látásélmény megfelelő átalakítását tűzte ki célul széles, nagyívű ecsetkezeléssel, kompozíciós expresszív erővel megfestett tájképein..". (Magyarság, l927.I.20.)
A zöld-fekete-kék színösszeállítás, mely drámai és harmonikus is egyben, nagyon gyakori Schadlnál. Legjobb példa erre a híres A város és Bernáth Aurél (l9l8) c. portré, illetve inkább lélekrajz. A portrén, de ezen a képen is érződnek az avantgarde hatásai. Az Álom is még azelőtt készült, hogy Schadl tatai tóparton éllva festette volna az évszakokat, a padokat, a kihalt tájat, a kisvárost.
A képnek a MNG az Erdőben címet adta. Valóban: a fák között átszűrődő fény benyomását kelti a kép, a kolorit, a vonalak, a sokféle zölddel. A sötétség közepén, mint a nap, vagy akármilyen más fényforrás, fehér folt világít. Az ég kékje is áttűnik a ferdén futó "ágak" között.
A kép azonban nem engedteti meg velünk, hogy egyetlen "magyarázatot" fogadjunk el. A szemlélő nem fogadja el a nonfiguratív kép "önmagáért valóságát" - ebből a képből titok sugárzik. Misztikus kontrasztosság, mintha a fényt keresnénk, az "értelmet adót". Mintha valamely barokk festmény csöndjét kutatnánk a bonyolult felszín alatt.
Schadl magát mindig is elsősorban grafikusnak tartotta, a vonaljáték ezen festményen is jellemző rá. Kezdeti korszakában leginkább grafikákat alkotott, az l92l-ben született festményen tehát egyébként sem furcsa a rajz erős hatása. Egészen bizonyos, hogy a huszas évek végén, illetve a harmincas években készült képekre jellemző "satírozott" ecsetvonásai is a grafikából erednek.
F.K.