Dollárból forint
Az amerikai pop art a fogyasztói társadalom sűrű szövésű vizuális világából nőt ki a 60-as években, egyszerre véve át a kereskedelmi mechanizmus sémáit és kritizálva a folyamatos vásárlás rossz reflexeit. A magyar pop art a kelet-európai valóságra hangolva, némi késéssel bontakozott ki. Az elmúlt évtized kutatásainak köszönhetően sorra kerülnek elő a pop art korai ikonjai (Kemény György alkotásai például az 1968-as Fészekbeli kiállításából), illetve a „poszt pop” olyan korábban kevéssé ismert alkotói, mint Sarkadi Péter vagy Bernáth/y Sándor. (De akár Pauer Gyula szépségkirálynőire vagy Sóskuti Tibor new wave portréira is gondolhatunk a 80-as évekből.) Ezekhez a „poszt pop” alkotásokhoz hasonló Veszely Ferenc most előkerült műve, ami már a 70-es évekbeli konceptuális művészet szemüvegén át néz a pop artra, behelyezve a nemzetközi irányzat egyes motívumait a helyi összefüggésrendszerbe. Veszely 1945-ben született az ausztriai Welsben, majd Barcsay Jenő, Kádár György és Konecsni György tanítványaként végzett a Képzőművészeti Főiskolán 1968-ban. Annak a fiatal nemzedéknek a tagja, amely számára a nyugati pop art hatása a konceptuális művészettel keveredett. Dolgozott a Makói Grafikai Művésztelepen, szerepelt a Ludwig Múzeum (Képtaktikák. Makói Grafikai Művésztelep, 1977–1990) 2016-os kiállításán is.
Pop art főmű
Veszely az 1970-ben forgalomba került új címletet, az 500 forintos bankjegyet sokszorosította szitanyomással a vászonra, összértékében messze felülmúlva a korabeli átlagkeresetet. (A negyven bankó összesen 20.000 forintot „ér”.) Egyértelmű az utalás a pop art pápájára, Andy Warholra, aki a kor legnagyobb sztárjait (Marilyn Monroe-tól Liz Taylorig) többszörözte meg szitanyomással képein. A végtelen étvágyú képfogyasztást és a sztárkultuszt tematizáló Andy Warhol a hírességek mellett magát az amerikai dollárt is képekre nyomtatta, rámutatva a birtoklási vágy hasonló érzelmi gyökereire. „Pénzt keresni művészet, dolgozni művészet, és a jó üzlet a legnagyobb művészet” – hirdette Andy Warhol. De a kapitalizmus pénztermelő rutinja egész másként működött a szocialista Magyarországon, ahol a neves költők kerültek a bankjegyekre, a kultúrát közvetítve. Veszely műve erre is utal, amikor Ady > Mona Lisa címmel látta el a negyven darab „kékhasú bankóból” összeállított pop art hatású alkotását. De nála nem a pénz forgalmi értéke határozza meg a képet, hiszen az 500-as szám sehol sem leolvasható, csak az ikonná emelt forradalmi költő portréja. A művész 1976-os, Stúdió Galériában rendezett egyéni kiállításán bemutatott festmény az egyre jobban megismert magyar pop art egyik komoly rangra számot tartó, ismeretlenségből előbukkant főműve.