Aba-Novák az 1930-as évek második felére vitathatatlanul a modern magyar monumentális művészet első számú sztárja lett
Nemzetközi sikerek
Aba-Novák tragikusan hamar lezárult életműve a falképek műfajában teljesedett ki. Már 1929-es, Rómából írt leveleiben fel-felbukkan a murális munkák iránti késztetés, a csillapíthatatlan vágy, hogy művészi alkatának féktelen ereje a méret növeléséhez és a kompozíció bő áradásához megfelelő terepet találjon. „Kimondom, ahogy gondolom: a jövő piktúrája a fal” – írta Vallomás című, 1931 tavaszán megjelent cikkében a Magyar Művészet hasábjain.
Aba-Novák Vilmos a székesfehérvári Szent István-mauzóleum falképeire szóló első megbízását pályája csúcsán, 1937 végén kapta, amikor az olasz egyházi tárlatokon és a párizsi világkiállításon elnyert díjak a hazai, konzervatívabb beállítottságú állami, egyházi és városi vezetőket is meggyőzték kivételes falképfestői képességeiről. Eredményeinek impozáns listája páratlan volt még a nemzetközi színtéren is: 1932-ben a szegedi Demeter-torony falképeihez készített vázlatokkal a padovai egyházművészeti kiállításon aranyérmet nyert, míg a jászszentandrási tervekkel két évvel később a római Arte Sacra tárlatán aratott emlékezetes sikert. A Vatikán lapja hosszan méltatta a Mussolini által megvásárolt alkotásokat. A művészet és az ipar rokonságát megjelenítő gigantikus pannójáért az 1936-os Milánói Triennálén díszoklevelet, míg a párizsi világkiállítás magyar pavilonjába készített monumentális kompozíciókért 1937-ben fődíjat kapott. Aba-Novák az 1930-as évek második felére vitathatatlanul a modern magyar monumentális művészet első számú sztárja lett. Sorra nyerte a műfaj nagy nemzetközi elismeréseit, miközben megfeszített munkával, maga körül professzionális csapatot építve alig győzte teljesíteni a műterme előtt sorban álló megrendelők igényeit.
„Az épület falainak dekorálását természetesen a kor vezető falképfestőjére, Aba-Novák Vilmosra bízták”
A királyok városának festője
Aba-Novák megrendelői között kétségkívül Székesfehérvár vezetése állt az első helyen: alig néhány esztendő alatt a város négy helyszínén is megjelentek a „barbár zseni” grandiózus munkái.
A székesfehérvári megbízások apropóját a kettős szentév, az eucharisztikus kongresszus és a Szent István-emlékév – az első magyar király halálának 900. évfordulója – adta, amelyet a politikai vezetés, elsősorban Hóman Bálint kultuszminiszter irányításával, az állami reprezentáció eszközeként is igyekezett kiaknázni. A város a központi kormányzat által is támogatva hatalmas ünnepségsorozattal készült az eseményre, amelynek részeként a frissen feltárt bazilika romjait övező, reprezentatív kőtárat építettek. Ennek a modern stílusú együttesnek a legfontosabb része a Szent István szarkofágjának építészeti keretet biztosító mauzóleum lett. Az egyemeletes épület centrumába a szinte kultikus tisztelet által övezett faragott kőkoporsó került, falainak dekorálását pedig természetesen a kor vezető falképfestőjére, Aba-Novák Vilmosra bízták.
Képek a Romkertben
A művész hagyatékában fennmaradt iratok alapján viszonylag pontosan rekonstruálható a megbízás és a kivitelezés időbeli ütemezése. A festő elsőként csupán a Szent István-mauzóleum egyetlen szakaszára, a hármas tagolású kapuzattól balra lévő, északi fal dekorálására kapott felkérést a Műemlékek Országos Bizottságától. Az egész régészeti feltárást és a környező építkezéseket felügyelő intézmény vezetője, Gerevich Tibor 1937. szeptember 14-én találkozott Aba-Novákkal a romkerti freskók ügyében. A két nappal később elküldött költségvetésből kiderül, hogy a kompozíciós terv és a kartonok elkészítését, valamint a falkép kivitelezését a festő összesen 13 200 pengős honoráriumért vállalta el.
Az elkészült, ma a székesfehérvári Polgármesteri Hivatal tulajdonában lévő falképterv témája a Szent Jobb legendája. A témaválasztás jól illeszkedett a Szent István-emlékév tematikus koncepciójához, amelynek részeként a kalandos utat bejárt ereklyét körbehordozták az országban, s az Aranyvonaton megtett utazás második állomásaként Székesfehérváron is bemutatták az ünneplő tömegnek.
Az északi falhoz készített, a MOB által elfogadott és kis módosításokkal kivitelezett vázlat először az 1938-as műcsarnoki Szent István-kiállításon került a nagyközönség elé, ahol Aba-Novák – a városmajori templom monumentális szentélyképeihez készített kompozíciós terveivel együtt – elnyerte a tárlat 3000 pengős első díját.
„Az Aba-Novák által „királyfalnak” nevezett kompozíción ötvenhét király, királynő és négy kormányzó tűnik fel”
A Szent Korona legendája
A Szent István-mauzóleum kifestésének folytatása, a megmaradt három fal dekorálása az emlékév központi eseményei után, október folyamán merült fel újra. A megrendelő ekkor már nem a Műemlékek Országos Bizottsága, hanem Székesfehérvár volt, de a folyamatok mindvégig a kultuszminisztérium, a Hóman Bálint által vezetett Országos Szent István Emlékbizottság és a város együttműködésével zajlottak. A festő hagyatékában fennmaradt iratok tanúsága szerint 1938. október 19-én Schmidl Ferenc műszaki tanácsos arról értesítette Aba-Novákot, hogy „Hóman Bálint Ő Nagyméltósága átutalta a város pénztárába azt a 10 000 pengőt, amely az előzetes megállapodások értelmében a Szent István mauzóleum folytatólagos falképeinek részbeni fedezésére szolgál.” Schmidl e levélben arra kérte a festőt, hogy megbízása előterjesztésének feltételeként küldje el a városnak végleges, írásbeli árajánlatát. Aba-Novák éppen egy hónap múlva el is készült a város polgármesterének, Csitáry G. Emilnek címzett ajánlattal, melyben 20 000 pengőben határozta meg a „a Szent István mauzóleum még hátralévő falainak a beadott terv alapján történő freskó-festés […] összes költségét”. Bár az idézett irat „beadott tervről” tesz említést, az egyes kompozíciós vázlatok feltehetően csak később nyertek végleges formát, hiszen egy szintén november 19-én kelt levélben a festő – zsúfolt munkaprogramjára hivatkozva – előrebocsátja, hogy terveit „emberi számítás szerint” csak december elején tudja bemutatni. A közel egy hónap múlva kiadott megbízólevél már egyértelműen „beadott” és elfogadott tervekről tesz említést, amelyek „a magyar Szent Korona legendáját, illetve a székesfehérvári Nagyboldogasszony székesegyház alapítását ábrázolják”.
A bejárattól jobbra álló, déli falhoz készített terv alapvonásaiban a vele szemben lévő kompozíció, a Szent Jobb legendáját feldolgozó falkép elrendezését követi. Központi motívuma a mandorlában megjelenő, alulról a nagy országcímerrel, oldalról pedig a karddal és az apostoli kettős kereszttel övezett korona, amelyet Krisztus megsebzett keze áld meg, kifejezve az általa megtestesített misztikus hatalom égi eredetét. Körülötte a Szent Koronára felesküdő magyar uralkodók sorakoznak három vízszintes sávba rendezve. Az Aba-Novák által egy korabeli riportban „királyfalnak” nevezett kompozíción „ötvenhét király, királynő és négy kormányzó” tűnik fel, köztük egyetlen kortárs szereplőként Horthy Miklós alakja is látható, elődeihez hasonlóan esküre emelt kézzel.
Az összművészet remekműve
Mind a négy kompozíciós terven tökéletesen érvényesülnek Aba-Novák összetéveszthetetlen, a korabeli táblaképeiről is jól ismert tüzes színei: az égő kadmiumvörös, a friss citromsárga és a fel-felvillanó, mély ultramarin foltok a középkori művészet alkotásainak transzcendens auráját idézve fémes, ezüst alapból emelkednek ki. A kompozíció szereplői első olvasatban természetesen egy-egy konkrét személy megidézései, de valójában sokkal többek annál: a történelmi reprezentáció mellett elsősorban alkotójuk kivételes manuális tehetségéről, utánozhatatlan technikai bravúrjairól szólnak. A virtuóz formaképzés, a gyorsan felvitt rajzos részletek olyan festői tudásról árulkodnak, amely egészen kivételes helyet biztosít Aba-Novák számára a 20. századi magyar és nemzetközi képzőművészet történetében.
A képek – elsődleges festői értékeik mellett – történeti szempontból is kiemelkedő jelentőségűek. Nem csupán azért, mert a magyar állami és egyházi reprezentáció egyik legfontosabb összművészeti alkotásának emlékét idézik meg, de azért is, mert az elkészült falképegyüttes, a Szent István-mauzóleum eredeti festői dísze sajnálatosan elpusztult. A korabeli reprodukciók tanúsága szerint a mauzóleum falképei eredeti, restaurálatlan állapotukban sem tartoztak Aba-Novák legsikerültebb monumentális munkái közé. Esetükben hatványozottan érvényesnek bizonyult az a sokszor hangoztatott meglátás, mely szerint a kisebb méretű vázlatok kvalitásukkal messze a kész, sokszor az elfáradás jegyeit mutató végső változatok fölé magasodnak. Ráadásul e táblaképek teljes egészében a mester saját kezű alkotásai, míg a kivitelezett falképeknél a szerényebb tehetségű munkatársak közreműködése is elkerülhetetlen. (A székesfehérvári seccók esetében Stefán Henrik, Hincz Gyula, Horváth Géza és Abonyi Béla segédkezett Aba-Nováknak.)
"Az ötvenes évek elején végrehajtott, többszöri lemeszelés eltüntette a felület maradék eredeti részét is”
A történelem bosszúja
A Szent István-mauzóleum falképei elkészültük után alig pár évvel, már 1943-ban alapos restaurálásra és átfestésre szorultak, mert a nyitott, a külvilág felé árkádokkal kapcsolódó térben az időről időre lecsapódó nedvesség elporlasztotta és leválasztotta a festéket a falakról. Sőt egy korabeli cikk tanúsága szerint a seccók készítésének második ütemekor, 1939 tavaszán már maga Aba-Novák is kénytelen volt restaurálni „az időjárástól kissé megviselt első számú falfestményt”. 1949-ben az Országos Művészeti Tanács helyszíni szemlét végző munkatársai már csak a falképek közeli pusztulását tudták prognosztizálni. Horthy alakját ekkor még Kákay Szabó György, a Szépművészeti Múzeum restaurátora felsőbb utasításra Petőfivé alakította, de néhány év múlva az egyeduralmát sikeresen kiépítő kommunista hatalom radikális és véglegesnek tűnő megoldás mellett döntött. Az 50-es évek elején végrehajtott, többszöri lemeszelés eltüntette a felület maradék eredeti részét is. Mai állapotában, a 90-es években elvégzett restaurálás során újraalkotott falkép sajnos csupán a kompozíciós megoldásokat rögzíti hitelesen, a megfestés egykori virtuozitásáról, eredeti felületéről, a színek erejéről csupán a fennmaradt tervek révén alkothatunk képet.
Ezért is képvisel kiemelkedő értéket a most aukcióra kerülő falképterv, amely a két világháború közötti monumentális festészet egyik legjelentősebb alkotásának, a művész és a megrendelő, Aba-Novák és Székesfehérvár gyümölcsöző kapcsolatának állít méltó emléket.