Geometrikus térszerkesztés, heves, száraz ecsetvonások, a színek összefüggő rendszere, terrakották, lilák és gazdag szürkék színorgiájában.
Ez Kukovetz Nana tolmácsolásában Róma egyik legelegánsabb köztere, a Piazza di Spagna, melyet a turista-zarándokhely Spanyol-lépcső köt össze a magaslat tetején elhelyezkedő Trinita dei Monti templommal. A festmény előterében a Giovanni Lorenzo Bernini által befejezett Bárka szökőkút (Fontana di Barcaccia) látható, melyet a teret elöntő 1598-as árvíz emlékére rendelt meg VIII. Orbán pápa, amikor is az árvíz alászálltakor egy megfeneklett bárka fogadta a térre látogatókat. A kutat tápláló Acqua Vergine vezetéknek nem volt elég erős a nyomása ahhoz, hogy a kút vizét látványos magasságokba emelje, így a tervező, Pietro Bernini kénytelen volt egy hosszanti, félig a föld alá „merülő” emlékművet megálmodni kompromisszumos megoldásként. Nana az impozáns látványt előkészítő, szűk Via di Condottin helyezte el festőállványát, ahonnan egészében beláthatta a lépcsőt, a lépcsőt díszítő pazar virágtengert, a templomot és a templom előtt álló egyiptomi obeliszket. Bal oldalt kicsit még a legendás Babington’s Tea Room épülete is felbukkan a kompozíció kereteként.
Egy női neós
A mű valamikor 1913 tavaszán-nyarán készülhetett, Kukovetz Nana francia internálása előtti évben. Mindezt megelőzvén Nanában (polgári nevén Annában) a nagybányai „neós” nemzedék kevés női festőjének egyikét tisztelhetjük, aki már tizenhét évesen, 1902-ben Nagybányán festegetett Réti István és Ferenczy Károly korrektúrájával. 1903-ban Vajdahunyadra utazott Hollósy Simon nyári művésztelepére, ahol Ziffer Sándorral dolgozott együtt, majd 1906-ban újra visszatért Nagybányára. Még ez év októberében kiállítást rendezett műveiből szülővárosában, Szegeden, amelynek bevételeiből Párizsba utazhatott, ahol Gauguin és Cézanne gyakorolta rá a legnagyobb hatást. Következő évben Zifferrel, Berény Róberttel, Czóbel Bélával, Perlrott Csaba Vilmossal, Körmendi-Frim Ervinnel állított ki a párizsi Függetlenek Szalonjában.
Nana 1900-as évek második felében készült festményeit a nagybányai neósok erős színvilága jellemezte, később azonban Hans von Marées naturalista és El Greco klasszikus örökségét is magáénak vallotta. München és egy újabb párizsi intermezzo után 1912-ben Hódmezővásárhelyen is kiállított, s ez alkalomból A jövendő folyóirat dicsérte színpompás, jellegzetes fényelméletét, rajzvirtuozitását és „színes, eredeti, merész kontúrjait, impresszióit, melyeket a színfoltok, lilás, rőt színek, imbolygó ködök revelálnak”. Ugyanezek a lilás, rőt színek, imbolygó ködök kísérték el őt 1913-14-es olasz- és franciaországi útjára is, ahol a most kalapács alá kerülő festmény született, történetesen Rómába, a Piazza di Spagnára.
A politika viharainak áldozata
Az első világháború Nanát Franciaországban érhette, ahol szinte rögtön internálták a francia hatóságok, és csak 1918 tavaszán engedték haza Magyarországra. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor a festőnő baloldali meggyőződésétől hajtva rögtön belépett a pártba. Megalapozottnak tűnő vélekedések szerint az addig politika iránt érdektelen festőnő a franciáknak kémkedhetett, míg más források pont az ellenkezőjéről számolnak be, történetesen arról, hogy Nana a Tanácsköztársaság ideje alatt a francia frontvonalakon átjutva, röplapokat terjesztve próbált agitálni a francia katonák között. Habár politikai szerepvállalása viták tárgyát képezi ma is, a szocialista történetírás mártírt csinált a tragikus körülmények között elhunyt Kukovetz Nanából, akit fehérnek mondott katonák ölhettek meg a Tanácsköztársaság bukása után öt nappal, 1919. augusztus 5-én a Szeged melletti Szatymazon. Kukovetz Nana akkoriban a falu menti Csermák-tanyán lakott: festett és tanított, ahogy korábban is mindig. A katonai kompánia estére megfáradt az egykori direktóriumi tagok összegyűjtésében, és a Báló vendéglőben iszogatott, amikor az alkoholtól megrészegülve eszükbe jutott, hogy meglátogatják a "francia kisasszony" Kukovetz Nanát is, aki a vígan nótázó katonák jöttét hallva az ellenkező irányban lévő szőlőn át próbált meg elmenekülni. Mivel a tisztek aznap minden menekülőre lőttek, hamar lekapták fegyvereiket a kocsiról, és Nana után lőttek, aki végül a szőlőben összerogyva lehelte ki a lelkét.
Ittas, önkényes tisztek meggondolatlan cselekedetének áldozata lett, de életművének megszakadását lényegében a ’19 utáni zavargások okozták – mint oly’ sok más művészét akkoriban. Sok alkotói életműbe szólt bele a történelem, sokan bontakoztatták ki a tehetségüket külföldön, és ez alapjaiban befolyásolta a 20. század elejének művészeti képét Magyarországon. Kukovetz Nana is egyike volt a súlyos veszteségeknek: 1919. augusztus 5-én nem csak egy bohókás kedvű, szolgálatkész lánytól fosztották meg a világot, hanem egy olyan tehetséges művésznőtől is, akiben valószínűleg még rengeteg csodás festmény ötlete érlelődött.
Pap Eszter