A francia szellem egyik kőbe öntött megnyilatkozása a Notre-Dame. Perlrott Csaba Vilmos festészetében részben önálló témaként, részben kompozíciós elemként, a pikturális eredményekben igen termékeny alkotóperiódus 1925-30 közötti éveiben tűnik föl leggyakrabban. A templom kiegyensúlyozott architektúrája, művészi törekvéseinek frappáns szimbólumaként áll képeinek elő- vagy hátterében.
A festő már nagybányai neós korában, a 20. század első éveiben szoros kapcsolatba kerül Párizzsal, s annak forrongó művészete sorsdöntő fordulatot hoz pályáján: "H. Matisse volt az, aki döntő hatással volt fejlődésemre... hatod magammal megnyitottuk az első Matisse iskolát"-értesülünk tőle. A Fauve-ok színgazdag festészete mellett, az 1905-től datálható korai párizsi látogatások másik nagy felfedezése és tanulsága Cézanne festészetének megismerése volt. Annak idején az aix-i mester képeinek értelmezése az egész korszak szemléletét meghatározta, így Perlrott Csaba Vilmos alkotásainak kubisztikus hangütése is elsősorban ebből táplálkozik. Bár felszívta magába a nyugati művészeti áramlatok üdítő levegőjét, mégis: "...mindig hazajöttem, mert ez adott erőt és ihletet a további munkához" -nyilatkozta.
A művész a 2. világháború kitöréséig csaknem húsz alkalommal járt a "festészet fővárosában". A szempontunkból fontos, megközelítőleg 1925-30 közé írható pályaszakasz legkedveltebb helyszíne a Hôtel Notre-Dame kis szobája volt, szemben a dómmal. Szállodájának ablakából festette a templomot, a tovahömpölygő Szajnát és hídjait. Számtalan olaj és pasztellváltozatban örökítette meg motívumait. A téma a városban tartózkodó magyar művészek -mint például Czóbel Béla, Diener Dénes Rudolf, Kmetty János, Gráber Margit- körében is igen népszerű volt. Ekkorra már Picasso és Braque körül lezajlott a művészet forradalma, ám a nagyváros atmoszférája a legkülönbözőbb művészi áramlatoktól vibrált. A népes festőtársaság törzshelyéül a Dom kávéház szolgált. Mielőtt ezt felkeresték, szokásuk szerint, csekély összeg lefizetése ellenében valamelyik festőiskolában aktot rajzoltak. A festői hagyaték mellett Perlrott Csaba Vilmos sok rövid lélegzetű grafikája is ránk maradt. Ezek, a többnyire igen kvalitásos lapok, önálló műként értékelhetők.
A Franciaország történelmében és Párizs városképében emblematikus rendeltetésű dóm esti megvilágításban még kiemeltebb hangsúlyt kap. A megfestett lenyűgöző épületegyüttest szemlélve, látható formát öltenek Lyka Károly szavai: "A Notre-Dame két tornya és templomteste mintegy védjegye művészete párizsi eredetének." Perlrott számtalan Notre-Dame motívumának látványa szinte sugallja, hogy valóban létezik egy örök változatlan, megingathatatlan, törvényszerű béke és rend. Komoly és szigorú ez a művészet. Az őrá jellemző távolságtartással, némileg szenvtelen előadásmóddal megjelenített városkép részlet szerkezetében a formák keményen és határozottan állnak egymás mellett és a térben. E kedvelt tárgykör különféle variánsaiban gyönyörködve megfigyelhetjük, hogy alkotójuk milyen szívós törekvéssel igyekezett saját nyelvére átírni egy és ugyanazt a témát. A vásznon tömör megfogalmazásban vetül elénk.
A művész valamennyi festményén jelentékeny szerephez jutnak a színek, melyek ízléssel csendülnek össze francia tanulságokkal átitatott egyéni alkotói világában. Különös módon, ebben a sötétbe ágyazott, esti fényekben megjelenő látványban, a markáns sötét kolorit alkalmazásának köszönhetően, a legteljesebben érvényesül egyfajta színgazdagság. Az árnyalás, a megfelelő tónusok használatával a kép megőrzi statikus egységét, ugyanis "...a képépítés és ábrázolás nála mindig együtt jelentkezett...Mint a Fuji hegy Hokuszai képein, visszatérő motívumként bukkan elő a Notre-Dame" - amint azt az 1937. évi Tamás Galériabeli kiállításának katalógusában, Rózsa Miklós tollából olvashatjuk. A tárlaton a templomtestet kora reggeli fénybe és napsütéses megvilágításba öltöztetve is felvillantja festője. Csendélet -és önarckép kompozícióinak elemeként ugyancsak feltűnik. A tárgyalt párizsi években Perlrott-tal tartott felesége, Gráber Margit. Ezért természetesnek találhatjuk, hogy hasonló élményanyagot dolgoztak fel. A kandeláberek fényében kibontakozó esti Szajna híd és a dóm a festőnőt is megihlették.
Benedek Katalin