Irodalom
Kovács Péter: Az utolsó ikonfestő. Emlékezés Kondor Bélára. Kortárs, 1973/3., 466–467.
Németh Lajos: Kondor. Corvina, Budapest, 1976.
Bolgár Kálmán – Nagy T. Katalin: Kondor Béla (1931–1972). Oeuvre-katalógus. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1984.
Németh Lajos: Blake úrral parolázott…, Hitel, 1990/2., 55–56.
Kondor Béla. Szerk.: Fertőszögi Péter – Kondor Mária, Kogart, Budapest, 2006.
Sinkovits Péter: Kondor. Kossuth – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2007.
Forradalmár, próféta, melós. Kondor Béla művészete. Szerk.: Farkas Zsófia, MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen, 2012.
Neve korszakot jelöl. Tanulmányok Kondor Béla művészetéről. Szerk.: Horváth Gyöngyvér – Fertőszögi Péter – Marosvölgyi Gábor, Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, Budapest, 2017.
Szárnyalás az ég felé
„Kondor művészetének egyik kulcsszimbóluma a repülés, a szárnyas angyal, a szárnyalás, az emberi alkotóerő legnagyszerűbb, ősi szimbóluma, amely korunkban ellentétes jelentésekkel párosul, a rombolás géniuszává is vált” – írta Németh Lajos 1976-os könyvének bevezető tanulmányában, megragadva azt az ég felé törő szellemi energiát, amely áthatja Kondor Béla legnagyszerűbb alkotásait, az ikonok égi aranyháttere elé állított, modern embernek emléket állító legendás Darázskirálytól (1963/1964) a most elemzett A műtücsök felbocsátásáig.
Ikonikus kép
Egész ritkán jelenik meg ilyen kvalitású Kondor Béla-kép aukción, mert túl korán bekövetkezett halála után a magyar állam megvette a hagyatékot, és az egész anyag a Magyar Nemzeti Galériába került. Így kétszeresen is igazak Pilinszky Jánosnak szavai (amelyek eredetileg egy 1960-as Kondor-kiállítás megnyitóján hangzottak el): „Illő kissé megrendülnünk ezek előtt a képek előtt.” A festményen egy vállpaszományos, uniformisba bújtatott, simléderes sapkás férfi tart a kezében egy különös, apró, propelleres készüléket. Az aranyfüsttel borított háttér tetejébe karcolt felirat szerint a műholdszerű gépezet egy „mű-tücsök”. Az 50-es évek végén formálódó űrversenynek és a barkácsoló-teremtő művész leonardói figurájának emléket állító kép a kondori életmű egyik legismertebb, számtalanszor reprodukált ikonja. Ötvözi Kondor szálkás-karcos rajzstílusát, expresszív-szerkezetes festőmodorát és az ódon aranyozás ortodox hangulatát.
Múltbeli modernség
Kondor Béla legelkötelezettebb méltatója a 20. század derekának legnagyobb művészettörténésze, Németh Lajos volt. Ő jellemezte így az 50-es években induló fiatal tehetség múltba bekötött újszerűségét az életműkatalógushoz írt tanulmányában: „Ő még a 20. századi európai művészetnek azon mesterei közé tartozott, akik a tradíciót – ha kritikailag szemlélték is – még élő valóságként élték át, még a hagyományos műfajokban, műformákban és technikákban gondolkodtak – ezek kifejezési lehetőségeit bővítették, töltötték meg új tartalommal. Ez egyformán érvényes művészete szimbólum- és formavilágára. […] Ebből fakad, hogy művészete – bármily nagy szerepet játszottak bennük archetipikus képzetek és tudatosan felhasználta a mélypszichéből nyert információkat – csak érintkezik a szürrealizmussal, de nem minősíthető szürrealistának. […] Ha európai analógiákat keresünk, úgy Picassóra utalhatunk, ő cselekedett hasonló mód a Minotaurusz-sorozat vagy a Guernica megalkotásakor.”
A nagy konstruktőr
A neoavantgárd megkerülhetetlen figurája, Erdély Miklós jellemezte így jó barátját: „hihetetlenül művelt ember volt, és ez nem látszott rajta.” Kondor szívesen tűnt fel az ápolatlan, káromkodó és iszákos melós szerepkörében, mereven elutasítva a sznob értelmiségi művészattitűdöt. Ezt a tudatosan vállalt pozíciót részint azért vette fel, hogy – hajógyári munkásként – felvegyék a Képzőművészeti Főiskolára, de hozzájárult ahhoz is, hogy sztárművésszé válhasson a 60-as években. A mai értelmezés a proletárimidzs helyett inkább a „konstruktőrre” helyezi a hangsúlyt: Kondor a mérnöki tervező, a teremtő művész, a reneszánsz tudós festő (pictor doctus). Az őt jól ismerő Németh Lajos szerint „nyolc-tíz technikai és barkácsfolyóiratot” olvasott rendszeresen. Épített apró szerkezeteket, repülőmodelleket, még egy holdkompot is. A különös repülő konstrukciók rendszeresen megjelentek a festményein is, ez esetben műtücsöknek nevezett műholdként. 1958-ban, a kép születésének évben alakult meg a NASA, az USA ekkor állította Föld körüli pályára első műholdját (válaszként a szovjet Szputnyik–1 sikerére) és ekkor bocsátotta fel az első teljes hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakétáját.
Szatirikus rendszerkritika
Hornyik Sándor elemezte legutóbb Kondor „melós figuráját”, felhívva a figyelmet arra a – talán Németh Lajosnak köszönhető – szabadságra, ahogy szatirikus módon ábrázolhatta a rendszer héroszait és hőstetteit. Ahogy írja: „Az 1958-as Műtücsök felbocsátása például egyértelmű utalás a szovjet űrkutatás diadalára, az első szputnyik 1957-es fellövésére, amellyel a tudományos-technikai fejlesztések terén a Szovjetunió maga mögé utasította az Egyesült Államokat. A pürrhoszi győzelem jelentősége azonban talán már a katonatiszt búskomor arcáról is leolvasható.” A racionális Kondor egyszerre nézte ámulva az űrt meghódító műhold technikai csodáját, miközben pontosan tudta, hogy az égbe kívánkozóknak ikaroszi bukás a sorsa. Németh Lajos a rendszerváltás után már egyenesen úgy fogalmazott, hogy „Kondor 1956 festője volt”, a Műtücsök felbocsátása pedig a „szputnyik-program szatírája”, és talán éppen emiatt zárták be Kondor első kiállítását 1960-ban a Fényes Adolf Teremben, pár éves szilenciumra ítélve a fiatal alkotót.
Alvilági csavar
A magánkézben lévő legszebb Kondor-alkotásként A műtücsök felbocsátásáért 2002-ben rekordárat fizettek ki. A boldog gyűjtő, dr. Knoll József – az európai hírű magyar orvos, farmakológus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja – nem sokáig örülhetett az alkotásnak. A szenzációs leütési ár felkeltethette az alvilág figyelmét is. A mű megszerzése után alig három hónappal, a Knoll házaspár külföldi utazása idején ismeretlenek betörtek budapesti otthonukba, és 31 másik festmény mellett Kondor főművét is ellopták. Három alkotást – köztük A műtücsök felbocsátását – közvetítőkön keresztül vissza tudtak vásárolni, így tényleg ékkövévé válhatott az 1960-as évektől gyarapodó gyűjteménynek, élvezve Ámos Imre, Bálint Endre, Czóbel Béla, Egry József, Kádár Béla, Perlrott Csaba Vilmos és Vajda Lajos előkelő társaságát.
Rieder Gábor