Eladó Székely Bertalan - A házitanító arcképe, 1858 festménye

Címlap
>>
Székely Bertalan
>>
A házitanító arcképe, 1858

Székely Bertalan (1835 - 1910)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Székely Bertalan képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

72,5 × 60 cm
Olaj, vászon
Hátoldalán német nyelvű festett felirat: Carl Hölscher, Erzieherseit dem Jahre 18 bei den Kindern des Alfons Gabriel Grafen Aichel:burg, geboren den 31. October 1802. Gemalt im Monate Dezber 1858 von B. Szekely.

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Székely Bertalan (1835–1910) kiállítása. Koncepció: Bakó Zsuzsanna. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1999.

A férfi fürkészően vizsgálja apró rézkeretes szemüvege mögül a kép nézőjét. Az arcvonások megfestése és a szakáll megjelenítése a fiatal Székely Bertalan páratlan portretírozó készségéről tanúskodik. Az aláfestések és a lazúros felső ecsetvonások kettősét érintetlen szépségében őrizte meg a múzeumi kvalitású alkotás. Hasonlóan gondozott „hipszterszakállak” tűnnek fel a realizmus francia apostola, Gustave Courbet csak pár évvel korábban született Jó napot Courbet úr! (1854, Musée Fabre, Montpellier) című legendás jelenetén. A szakirodalom előtt eddig nem ismert, most előbukkant korai Székely-alkotás modellje – a hátoldalon megőrzött precíz német felirat tanúsága szerint – egy bizonyos Carl Hölscher, az Aichelburg gyermekek tanítója. Az Aichelburg család az osztrák grófi famíliák közé tartozott, szerteágazó kapcsolatokkal a Monarchián belül. Székely a müncheni tanulmányok előtt, 1858-ban került a grófok csehországi birtokára, Marchendorfba (Maršíkov). Itt nemcsak későbbi feleségét ismerte meg, de több portrét is készített az arisztokrata család tagjairól. A művészettörténet Sophie Aichelburg arcképét (1858) ismeri ebből a korszakból, amely egy korábbi képmás alapján festett, régies stílusú kompozíció. A Hölscher tanítóról készített arcmás viszont már a legmagasabb színvonalú Székely-művek közé tartozik, kicsattanóan eleven jellemábrázolással és festői részletrealizmussal. Színvilágában és beállításában az ikonikus 1860-as, a Magyar Nemzeti Galériában őrzött Önarcképpel párosítható. A 19. századi magyar művészet ünnepelt mesterének portréművészete – a tankönyvekből is ismert, nagy történelmi vásznak árnyékában – néha háttérbe szorul. Pedig Székely a 19. századi arcképfestészet legkitűnőbb tehetségeként kifejezetten szerette ezt a műfajt. Ahogy kutatója, Bakó Zsuzsanna fogalmazott: „A tárgyilagos, racionális szemléletmód, ugyanakkor az érzelmek beágyazása a magas szintű szellemi gondolkodásba tette Székely Bertalant a korszak egyik legnagyobb arcképfestőjévé.” Portréművészete az ideálkép és a realizmus kényes egyensúlyára törekedett, ahogy ezt a most vizsgált alkotáson is látjuk. Ezt emelte ki a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója, Petrovics Elek is: „Székely arcképei éppen azzal a művészi jellemzéssel tűnnek ki, hogy távol van mind a fényképszerű szolgaiságtól, mind a hatáskereső külsőségektől.”