Irodalom:
Frank János: Óracsináló szobrász. Élet és Irodalom, 1977. augusztus 6.
Gyárfás Péter: Óra-üveg-idő – Beszélgetés Lugossy Mária szobrásszal. Mozgó Világ, 1987/1., 97–117.
Retró modern a 70-es évekből
Miközben a hivatalos szocialista kultúrpolitika üldözte az absztrakt képzőművészetet, az iparművészetet nem kötötte az ideológia. A dekorációs célú munkák mentesültek a szocreál történetmesélő kényszere alól, így bontakozhatott ki a monumentális szocmodern faldekorációk világa az 1960-as évek Magyarországán. Az 1970-es években pedig – az építészeti nagyberuházásokhoz kapcsolódva – már olyan iparművészeti művek is megjelenhettek, amik bármelyik nyugat-európai nagyvárosban is progresszívnek számítottak volna. Vasarely vagy Nicolas Schöffer tervezett olyan sci-fibe illő, modernista plasztikákat, mint amilyen Lugossy Mária több alkotása. Az 1970-es években ötvösként végzett Lugossy pályafutása olyan krómacél borítású, köztéri órákkal indult, ami miatt kiérdemelte az „óracsináló szobrász” titulust Frank Jánostól. Krómacél óraplasztikái még ma is többfelé láthatóak, például a balatonfüredi pályaudvaron vagy a kecskeméti kórházban. (Később számtalan további híres köztéri alkotást készített, például a Parlament előtt álló 56-os fekete emlékművet.)
Intermédia műtárgy és dizájnritkaság
Az üvegművészként világhírűvé váló Lugossy Mária – férjéhez, Bohus Zoltánhoz hasonlóan – többféle nyersanyaggal kísérletezett hosszú pályafutása alatt. Kezdetben, az 1970-es években tükörfényesre polírozott, minimalista, rozsdamentes acélból kialakított plasztikákat készített. Művészete – szemben az újkonstruktivizmus jelentéskioltó minimalizmusával – az idő kozmikus és emberi dimenzióit elemezte. Ennek jelentette csúcsát az 1981-es Gyorsuló idő című különféle nyersanyagokat ötvöző monumentális installációja. Lugossy a neoavantgárd generáció művészeivel, többek között Csiky Tiborral, Nádler Istvánnal és Harasztÿ Istvánnal vett részt a kísérletező szellemiségű győri szobrászati művésztelep szervezésében az 1970-es évek derekán. Hi-tech krómacél plasztikáiba modern elektronikus eszközöket – kijelző, fényújság stb. – foglalt bele. A most vizsgált mű ennek a kísérleti korszaknak a gyöngyszeme: az íves krómacél lamellák közé egy óra, egy rádió és egy hangszóró van beépítve. A Bácskai Gáborral közösen készített alkotás egyszerre intermédia műtárgy (mint Nam June Paik tévészobrai) és felfedezésre váró dizájntörténeti ritkaság (mint Ron Arad betonlemezjátszója).
Rieder Gábor